Nem túlzok, amikor azt mondom: mindent, amit zenészként elértem, Weiner Leónak köszönhetek…. Számomra mindig Weiner volt és marad is „a zenész" kiemelkedő mintaképe.

Solti György

„Előadása mindig az evidencia erejével hat”

2018. február 14.

Professor emeritusi címet adományozott Perényi Miklós Prima Primissima, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas csellóművésznek a Zeneakadémia Szenátusa.

Perényi Miklós 1974 óta tanít a Zeneakadémián, a közelmúltban töltötte be 70. életévét.

Az alábbiakban  a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szenátusának 2018. február 13-i ülésén elhangzott laudációt közöljük.

 

Dr. Vigh Andrea rektor asszony köszöntötte Perényi Miklóst születésnapján. Fotó: Zeneakadémia / Mudra László

 

Két magyar zenetudós beszélget: „Gyermekkorom óta hallgatom Perényi Miklós játékát” – mondja lelkesen a fiatalabb. „Én pedig gyermekkora óta hallgatom Perényit” – jegyzi meg mosolyogva az idősebb. Perényi Miklós kilenc évesen, 1957 áprilisában adta első önálló hangversenyét a Zeneakadémián. Pályafutása hat évtizede során végig szoros maradt a kapcsolata az intézménnyel – művészként csakúgy, mint az iskola polgáraként: előbb diákként, 1974 óta pedig oktatóként. Perényi hűséges hazájához, a magyar zenekultúra e villamos- és trolivonalak által ölelt kis szigetéhez. Pedig világszerte keresett csellista, akinek fellépéseire a legrangosabb helyszíneken kerül sor. Nem kell a múltba visszatekintenem ahhoz, hogy nemzetközi elismertségét szemléltessem. Idén januárban a kamarazene egyik európai fellegvárában, a londoni Wigmore Hallban adott szóló estet, amelyet a brit zenekritika a legnagyobb elismerés hangján fogadott. „Perényi bemutatja mindazt, amire a hangszer egyáltalán képes” – írja az Independent kritikusa, megemlékezve egyszersmind játékának varázsáról. Perényi „technikája sziklaszilárd, csellótónusa telt és tartalmas, interpretációi vállalkozó szelleműek” – olvashatjuk a Timesban. Mind a két hangversenykritika felidézi egyszersmind Perényi, a tanár alakját. Az egyik – örömünkre – a budapesti Zeneakadémia professzoraként mutatja be a fellépő művészt olvasóinak; a másik kritikus pedig a felhangzó zeneművek világába beavató mesterkurzusként ismerteti a Bach-, Reger-, Britten-, Ligeti- és Kurtág-darabokat felvonultató koncertet.

 

Perényi Miklós koncert közben. Fotó: Zeneakadémia / Valuska Gábor

 

Játsszon bár barokkot vagy kortárs zenét, Perényi előadása mindig az evidencia erejével hat. A helyhez, korhoz, kultúrához és zeneszerzői személyiséghez kapcsolódó sajátos zenei nyelvet Perényi beható elemzése az univerzálissal rokonítja, az általános érvényűt mutatja meg benne. Csellóhangjának humánus gazdagsága meghitten otthonos közeget teremt a legnagyobb zeneszerzők műveinek, ugyanakkor magához emeli és mintegy megnemesíti a kisebb mesterek muzsikáját is.

Különlegesen széles repertoárja, kereső-kutató muzsikus-egyénisége, hatalmas tudása és művészi tapasztalatainak sokoldalúsága alapozza meg oktatói munkáját: mesterkurzusaira, vendégtanári működésére világszerte számítanak.

A magyar kulturális és közélet számos formában ismerte el munkásságát: Liszt Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas, Érdemes és Kiváló Művész, kétszeres Kossuth-, valamint Prima Primissima díjas, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, továbbá a Nemzet Művésze címet.

Perényi Miklós egyike legnagyobb muzsikus-kortársainknak. Örömteli és megtisztelő pillanat az, amelyben professor emeritusi kinevezését szavazatunkkal támogathatjuk.

(Péteri Lóránt – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszékének vezetője)

 

Perényi Miklós tanít. Fotó: Schiller Kata

Címkék