Nem túlzok, amikor azt mondom: mindent, amit zenészként elértem, Weiner Leónak köszönhetek…. Számomra mindig Weiner volt és marad is „a zenész" kiemelkedő mintaképe.

Solti György

Lendvay Kamilló (1928–2016)

2016. december 2.

Négy héttel 88. születésnapja előtt meghalt Lendvay Kamilló Kossuth-díjas Kiváló művész, háromszoros Erkel-díjas, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj kitüntetettje.

Bartók hatása alatt indult zeneszerzői pályája az 50-es években, majd a lengyel iskola inspirációjára alakult ki saját hangja. Ezen az operától (A tisztességtudó utcalány Párizsban, A bűvös szék Görlitzben is sikert aratott), oratóriumok láncolatán (Jelenetek Thomas Mann: József és testvérei tetralógiájából; Via crucis; Stabat mater) át zenekari alkotásokig (Mauthausen; Négy invokáció, A csend harmóniája), zongorát, hegedűt, gordonkát (Csellóversenyét a Triesti Zeneszerző Versenyen díjazták), cimbalmot, trombitát, szaxofont foglalkoztató versenyművekig, gazdag kamarazenei termésig és míves kórusművekig sokszínűen szólalt meg. Gyakorta hallhattuk szólistaként fúvószenekarra írt oeuvre-je nyitányaként megszületett zongora Concertinójában.

Vezényelt a Fővárosi Operett Színházban, zenei vezetője volt a 60-as évek hőskorszaka elején az Állami Bábszínháznak. A Zeneakadémiának zeneelmélet tanszékvezetője, valamint a karmester hallgatók kötelező zeneszerzés tanára volt. Kivette részét a zenei élet szervezéséből és irányításából: elnöke volt az Artisjusnak, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, évtizedeken át lektora a Magyar Rádiónak.

Nemcsak a sokoldalú művészt, a vonzó személyiséget is gyászoljuk benne.

Búcsúztatásáról később történik intézkedés.