Művészi szempontból álljon szemünk előtt, hogy a teljes technikai készség csak eszköz arra, hogy a lélek megszólalhasson...

Dohnányi Ernő főigazgatói székfoglalója

A magyar zene ünnepe Clevelandben

2014. december 5.

A magyar zenét ünnepelte a Zeneakadémia küldöttsége a Cleveland Institute of Music tanáraival és diákjaival közösen 2014. november 16-22 között.

Liszt és Bartók zenéje, valamint kortárs művek szerepeltek azoknak a koncerteknek és mesterkurzusoknak a programján, melyet a legendás Széll György egykori városának magas színvonalú, nyitott és barátságos zenei egyetemével szervezett a Zeneakadémia. Két hegedűs hallgatónk, Nyári László és Szajkó Géza abba a zenekari munkába kapcsolódhatott be, melynek nyilvános zárókoncertje a Severance Hallban (a Cleveland Orchestra székhelye, Széll György egykori „otthona") volt november 19-én. Az est műsorán Bartók előtt tisztelgésként a Brácsaverseny hangzott fel Csajkovszkij Rómeó és Júlia-nyitánya után. A műsor második felében R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra című műve szólalt meg a több mint 110 fős egyetemi zenekar előadásában, a Bécsben tanult japán Kimbo Ishii irányításával.

Szabadi Vilmos tanár úr is Bartók-művekből válogatott az egyetemen tartott koncertjére (itt partnerei Balázs János és Kiss Péter voltak zongorán), majd elsősorban Bartók vonós műveiből tartott nyilvános mesterkurzust, és tanította egyéni órákon a CIM hallgatóit. Nádor György tanár úr nyilvános kurzusának Liszt volt a középpontjában, majd az egyéni órákon is magyar szerzők, elsősorban Liszt, de Bartók művei is szerepeltek. Mindkét nyilvános kurzus szép számú közönség előtt zajlott.

 

Kattintson a képre, és tekintse meg a Zeneakadémia küldöttségének clevelandi látogatásán készült fotókból összállított galériát!

 

November 21-én este az egyetem koncerttermében magyar szerzők szóló zongorára írt műveiből hangzott el reprezentatív válogatás. Két clevelandi hallgató mellett (akik Liszt ill. Bartók egy-egy művét adták elő) Balázs János nyűgözte le a közönséget virtuóz és mégis könnyed zongorajátékával, mutatta be Liszt emblematikus műveit, s az estre egy Dubrovay-parafrázissal tette fel a koronát. János  a koncert napján délután improvizációs képességeit is megcsillogtatta egy előadáson, melyet Dana Gooley Liszt kutató tartott Liszt és az improvizáció címmel. Emellett Szabadi Vilmos és Furka Beáta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nemzetközi és intézményfejlesztési osztályvezetője részt vettek Joel Smirnoff rektor Cultural Seminar című óráján, ahol a magyar zenei kultúráról, a zenének a magyar identitástudatban betöltött szerepéről beszélgettek a hallgatókkal.

November 22-én este került sor a Liszt-reflexiók című koncertre. Az est koncepciója szerint a kései Liszt-kamaraművek, illetve az ezekre a kompozíciókra reflektáló, a fiatal zeneszerzők és zeneszerzés szakos hallgatók által frissen komponált műveket párhuzamba állítva szólaltak meg, egy koncerten jelenítve meg Liszt varázslatos, elgondolkodtató kései műveit, s azt a képet, milyen impulzusokat váltanak ki ezek a művek a mai fiatal szerzőkből. Az idő rendkívüli rövidsége miatt a művek igen nagy kihívás elé állították az összeszokottnak legkevésbé sem nevezhető kamaracsoportokat.

A Zeneakadémiához kötődő fiatal magyar kortárs szerzők öt műve szerepelt a programon, ebből a legnehezebbet, Bella Máté Tanulmányát maga a szerző tanította be a vegyes vonósnégyesnek. A kemény munkát értékelte a közönség is, ez a nem könnyen befogadható mű kapta a legnagyobb elismerést tőlük. A clevelandiek két zeneszerző hallgatójuk nagyszerű művét adták a műsorhoz, érdekes volt látni, mennyivel más szemlélettel nyúltak az adott két darabhoz, mint magyar kollegáik. A koncert teljes telt ház előtt ment, őszinte elismerést váltva ki a nézőkből, mely a hallgatók és zeneszerzők teljesítményén túl a betanításban részt vevők érdeme is (Bella Mátén túl meg kell említeni három clevelandi professzor Keith Fitch, Annie Fullard, Kathryn Brown, valamint Kiss Péter nevét is).

A zárókoncert műsora:

Liszt: Angelus
Kiss Péter (zongora)

Balogh Máté: Ealg!snu
Maria Parrini (zongora)

Emsz A.: Late Momentsű
George Bolton Ellenberg (zongora)

Liszt: Angelus – vonósnégyes átirat
Bella Máté: Tanulmány
Nyári László, Szajkó Géza (hegedű); Jessi Pasternak (brácsa); Daniel Lim (cselló); Tatum Spears (ének)      

Liszt: La Lugubre gondola
Jinjoo Cho (hegedű); Kiss Péter (zongora)

A. Stock: Ruled by Caprice
Jinjoo Cho (hegedű); Daniel Overly (zongora)

Liszt: Elegie No. 2
Ott Rezső: Furioso e lamentoso
Kris Duke (cselló); Kiss Péter (zongora)

Liszt: Am Grabe Richard Wagners
Nyári László, Szajkó Géza (hegedű); Ignacio Cuello (brácsa); Brian Klickman (cselló); Shelly Du (hárfa)                                           

A. Cooke: Susurrant      
Paul Kim, Kevin Tompkins (hegedű); Jessi Pasternak (brácsa); Daniel Lim (cselló); Shelly Du (hárfa); Maggie Morrison (zongora)

Solti Árpád: At Liszt's Grave
Nyári László, Szajkó Géza (hegedű); Ignacio Cuello (brácsa); Brian Klickman (cselló); Shelly Du (hárfa); Kiss Péter (zongora)

 

Az ünnepi hét minden eseményére meghívást kaptak a Clevelandben élő magyarok, akik szép számmal képviseltették magukat, különösen értékelték a fiatal művészek teljesítményét, és a zárókoncert után magyar finomságokkal kedveskedtek a magyar delegációnak. A Cleveland Institute of Music példaértékűen működött közre a projekt lebonyolításában, honlapjuk kiemelten foglalkozott az eseményekkel,  sikerült valóban mozgósítania tanárait, diákjait, az háttérterületeket, és a helyi magyarsággal együtt nagyszerű közönséget szerveznie a koncertekre. Külön köszönet illeti Joel Smirnoff rektort, valamint Adrian Daly és Sandra Shapiro dékánt.

A projekt megvalósítását a Hungary Initiatives Foundation Arts&Culture pályázata támogatta.