2018.06.08 19.00

XXIII. terem

KONTAKTE 2X

Karlheinz Stockhausen: Kontakte

Stockhausen:
Kontakte - kvadrofon elektronikus hangzásokra
SZÜNET
Stockhausen:
Kontakte - zongorára, ütőhangszerekre és kvadrofon elektronikus hangzásokra
Baráth Bálint (zongora, ütőhangszerek), Láposi Dániel (ütőhangszerek), Kováts Jázon (hangprojekció)

A koncert, amely a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elektronikus zenei médiaművészet és klasszikus ütőhangszer szakirányainak együttműködésében valósul meg, különleges esemény a magyar koncertéletben. Egy estén hangzik el Stockhausen Kontakte c. művének két változata: a kizárólag elektronikus hangzásokat tartalmazó mű és az elektronikus hangzásokhoz zongorát és ütőhangszereket társító verzió. Mindkét változat a szerző által eredetileg megálmodott kvadrofon teresítésben szólal meg. 

Karlheinz Stockhausen: Kontakte.
Stockhausen 1958 és 1960 között készítette egyik legfontosabb elektroakusztikus művét, a Kontaktét. A harmincöt perces kompozíció 700 oldalon dokumentált tervén fél éven keresztül dolgozott a szerző, majd 1959 szeptembere és 1960 májusa között a kölni WDR elektronikus zenei stúdiójában realizálta a művet. A Kontakte elektronikus szólama teljes egészében szintézisen alapul. Stockhausen realizációs partitúrájából kiolvasható, hogy az első kiindulási hangzás egy impulzussor, melyet változó időtartamú, rövid zajok és szünetek sorozatának loopolásából állított elő. Ezt a forráshangot, fehérzajt és szinusz hullámokból készített mixtúrákat később különböző paraméterekkel szűrt, transzponált, zengetett és kevert egymással. A szintézis eredménye statikus és dinamikusan mozgó, élő szonoritások összessége a zajos, fehérzajszerű hangoktól a különböző természetes anyagokat és gesztusokat idéző hangzásokig. A mű szerkesztéséhez Stockhausen két fő eszközt használt: a szeriális technikát és a moment form, azaz pillanatforma folyamatkoncepciót. A szeriális szervezés alapanyagául nem csak a hangmagasság, hanghossz és dinamika szolgált, hanem a hangszínek is, amelyeket zajkomplexitásuk alapján osztályozott a szerző. A pillanatforma olyan szerkesztési elv, ahol a művet rövid, egymást követő részekre osztja a szerző, melyek nincsenek egymással tematikus összefüggésben, és változó mennyiségű közös anyagot tartalmaznak. Ezáltal állandó jelenlét hozható létre, ahol bármelyik pillanatban várható minimum vagy maximum, és amelyben nem lehet előre kiszámítani a fejlődés irányát valamely adott ponttól egy másikig. A mű címe kontakte=kapcsolatok háromféle kapcsolatra utal: viszonylatok a hangzáscsaládok (zajok, fémek, fák, bőrök), a térformák és a pillanatformák között. Az egyes állapotok között transzformációk segítségével közlekedik a szerző. A kapcsolódások és transzformációk bemutatására jó példa az egyik leghíresebb pillanat a mű közepéről, amikor egy középmagas, lassan hullámzó hang több hullámban ereszkedik egyre hangosabbá válva, miközben hangszíne érdesedik, granulálódik. A szemcsésedési folyamat egészen addig a pontig tart, amíg a hangzást már nem összeolvadó hangmagasságként érzékeljük, hanem egymást követő impulzusokként, melyek tempója addig lassul, amíg állandó ütések sorozatává válnak. A zengetés növelésével az egyes impulzusok új hangszínekké alakulnak át.

Baráth Bálint zeneszerző, zongoraművész. Zenei érdeklődése korán megmutatkozott, zongoratanulmányait szülővárosában, Dunaújvárosban kezdte, majd a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta Gerhát László növendékeként. Ezután a győri Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézet diákja, ahol mestere Choi Insu volt, akitől nemcsak zongorázni, hanem, a szó legteljesebb értelmében, zenélni tanult meg. Zongoratanulmányait a párizsi École Normale de Musique-ben fejezte be, mester diplomáját Erik Berchot osztályában szerezte meg 2008-ban. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem mesterszakos hallgatója Zeneszerzés szakon, elektronikus zenei specializáción. Zongoraművészként minél szélesebb repertoárt igyekszik felépíteni, megismerkedve azokkal a szerzőkkel és darabjaikkal, amelyek a fősodráson kívül esnek. 2014-ben a kortárs zongora zenét népszerűsítő sorozatot indított Claude Vivier, Durkó Zsolt, Elliot Carter, Eötvös Péter, George Crumb, Iannis Xenaxis, Jeney Zoltán, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Ligeti György, Madarász Iván, Morton Feldman, Olivier Messiaen, Pierre Boulez, Sugár Miklós, Szigeti István, Tristan Murail és Toru Takemitsu műveiből. 2010-től kamarazenei partnere volt már többek között Bali János, Bolcsó Bálint, Choi Insu, Dóra Attila, Láng Zénó, Matuz Gergely, Matuz István, Palotás Gábor és Ungváry Tamás.

Láposi Dániel 21 éves, a Zeneakadémia ütőhangszeres növendéke. Jelenlegi és egykori tanárainak (köztük az Amadinda Ütőegyüttes tagjainak) köszönhetően korán felfigyelt a 20. és 21. század zenéjére. A klasszikus repertoár megismerése mellett különösen élénk érdeklődéssel bővíti tudását az elmúlt évszázad zenéjéről, kiváltképp a kamara- és ensemble zenéről, így mostanra olyan művek is színesítik repertoárját, mint például Igor Stravinsky, Bartók Béla, John Cage, Steve Reich, Olivier Messiaen, Pierre Boulez, Louis Andriessen, Georges Aperghis és David Lang kamara- és ensemble művei. A kezdetektől fogva állandó résztvevője a 2013-ban elindult, évente megrendezett Bartók Konzi  Új Zene fesztiválnak. Az utóbbi években közreműködött több kortárs magyar szerző műveinek ősbemutatóján valamint magyarországi bemutatóján, illetve fellépett többek között Balog József és Fejérvári Zoltán zongoraművészekkel, a Synergy Vocals-szal, az Amadinda Ütőegyüttessel és a rotterdami Doelen Ensemble-lal.




Rendező: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Elektronikus Zenei Médiaművészet és Klasszikus Ütőhangszer Szakiránya

Támogató: Goethe Intézet, Budapest

Jegyár: A koncertre a belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött. Jelentkezni a ezmmlfze@gmail.com e-mail címen lehet.