A technika a lélekből szülessen meg, ne a mechanikából.

Liszt Lina Ramannak

Salvatore Accardo: Ha minden hang a helyén van, az önmagában még nem zene

2017. október 13.

A világhírű hegedűművész legutóbb a Quartetto Accardóval élén, míg a nyár végén a Bartók Világverseny zsűrielnökeként érkezett hozzánk. Úgy véli, a versenyzői higgadtság nem elégséges egy koncerten, mert egy fellépés alatt rengeteg érzelemre van szükség.

Ugyan Bartók Béla nem hegedűművész volt, hanem zongorista, ám jó barátság fűzte őt több nagyszerű hegedűművészhez is, kiemelten Yehudi Menuhinhoz. Kettejük kötődésének legjobb zenei példája a Menuhin felkérésére írt Szóló Szonáta. „Ez a mű igazi mestermunka, tulajdonképpen a hegedűművészek Bibliája. Bartók hegedűre komponált műveit tekintve nem csak a hegedűművészeknek volt nagyszerű barátja, hanem magának a hangszernek, a hegedűnek is” – magyarázta kérdésünkre Salvatore Accardo, a Paganini művek virtuóza.

 

Salvatore Accardo a Bartók Világverseny és Fesztivál zsűritagjai között. Fotó: Zeneakadémia / Adrián Zoltán

 

Salvatore Accardo rendszeresen kap bírálói felkéréseket, így volt már zsűriben Moszkvában, Genovában és három alkalommal a párizsi Thibaud versenyen is. A budapesti Bartók Világverseny zsűrielnökeként így nyilatkozott: „Nagyon fontos volt számomra e felkérés, hiszen így lehetőségem volt számos fiatal hegedűs előadását meghallgatni. Sokkal nehezebb a mai fiatalok a helyzete, mint az én ifjú koromban, hiszen rengeteg tehetséges fiatal van, így kiemelkedő szerepet játszanak a versenyek. Egy verseny nem csak a győztes számára tartogat lehetőségeket, sőt, sokszor végül nem az első helyezett fut be szólókarriert, hanem a második vagy a harmadik”– tette hozzá Salvatore Accardo. „Igazából ennek az az oka, hogy versenyen játszani és koncertet adni két különböző műfaj. Azt szoktuk mondani a kollégáimmal, hogy vannak hegedűsök, akik versenyre születnek és vannak, akik koncertre” – folytatta az olasz hegedűművész. A versenyzői higgadtság Salvatore Accardo szerint nem elégséges egy koncerten, a fellépés alatt rengeteg érzelemre is szükség van. A zene legfontosabb része az érzelem. Ha ez hiányzik, akkor a közönségtől sem érkezik meg az áhított érzelmi visszacsatolás.

„Úgy gondolom, hogy nem a hibátlan előadásra kellene koncentrálni. Mindig azt mondom a zsűri kollégáimnak, hogy próbáljanak eltekinteni a kis hibáktól, mert mindannyian elvétünk apróságokat. Szerintem versenyen is sokkal fontosabb az előadás módja és az, ahogyan megszólaltatja hangszerével a zenét a versenyző. Ha minden hang a helyén van, az önmagában még nem zene” – hangsúlyozta a Bartók Világverseny zsűri elnöke.

 

Dr. Vigh Andrea és Salvatore Accardo. Fotó: Zeneakadémia / Ancsin Gábor

 

Salvatore Accardo különleges kapcsolatot ápol Bartók műveivel: „19-20 éves koromban egy németországi koncert előtt két héttel kértek fel, hogy ugorjak be egy német hegedűművész helyett. Meg sem fordult a fejemben, hogy ne vállaljam el. Nagyon boldog voltam, hogy Bartók II. Hegedűversenyét játszhattam, de nem gyakoroltam előtte ezt a darabot, mert Bartók nem szerepelt a repertoáromban addig” – mesélte a művész. „Kívülről tudtam ugyan a darabot, felvételekről is rengetegszer meghallgattam, mégis abban a pillanatban, amikor elfogadtam e felkérést, még sem tudtam. Mindössze két hetem volt, hogy begyakoroljam. A koncert fantasztikus érzelmeket váltott ki belőlem, és hihetetlen érzés volt a Frankfurti Zenekarral játszani. Ettől kezdve szerepelt Bartók a repertoáromban” – idézte vissza Salvatore Accardo.

A világhírű zeneművész megerősítette, azokon a versenyeken, amelyeken Bartók alkotásai nem kötelezők, hanem választhatók, csak ritkán döntenek a szerző művei mellett. „Ha Bartók mellett döntenek, akkor a Szólószonátáját választják. A Hegedűversenyek nagyon nehéz darabok egy fiatal művész számára. Egyrészt nincs még elég tapasztalatuk a zenekarral közös játékban, és nagyon sok fiatal karmesternek sincs tapasztalata Bartók műveinek vezénylésében. Túl sok a hibalehetőség, így inkább Beethoven vagy Csajkovszkij darabjait választják, hiszen azokat jól ismerik mind a zenekarok, mind a karmesterek. Egyszer Párizsban a Bartókhoz hasonló nehézségű Sosztakovics Concertoja alatt sem a hegedűs miatt kellett megállni – a karmester hibázott. Egy ilyen szituációt egy verseny idején érthető módon mindenki szeretne elkerülni” – magyarázta Salvatore Accardo.

 

Salvatore Accardo a Quartetto Accardo koncertjén. Fotó: Zeneakadémia / Tuba Zoltán

 

Az olasz hegedűművész határozott véleményt nyilvánított a Bartókot játszó magyar versenyzők lehetséges előnyéről a magyar népzenei gyökerek okán: „Korábban a Paganini versenyen sok olasz részvevőt hallottam Paganinit játszani, de sajnos nem játszották jól. Bár Bartók Béla vitathatatlanul magyar, művei túlmutatnak gyökerein. Az számít, hogy az előadás alatt megjelenjen Bartók műveinek mély, érzelmi világa, akkor jó az előadás – az előadó nemzetiségétől függetlenül.”