Aznap, amikor száz évvel ezelőtt, 1918. március 25-én Claude Debussy meghalt, Bartók Béla éppen a 37. születésnapját ünnepelte. Néhány héttel később Hatvany Lajos folyóirata, az Esztendő megkérte Bartókot, hogy értékelje a francia zeneszerző munkásságát, s ő így összegzett: „Debussy jelentőségét kétségkívül mutatja az a hatás is, amelyet a szó nemes értelmében véve, a fiatalabb muzsikusgárdára gyakorolt külföldön és nálunk is. Hogy ez a hatás maradandó és további fejlődésre képes lesz-e, azt természetesen nem lehet megjósolni. Egy bizonyos: művei nem fognak elhalványulni, mert igazi nagy értékeket adott bennük.”

Mintha egy másik univerzumba csöppenne az ember, amikor benyit a rézgombos nagykapun. Kinn marad a budapesti utcazaj: hegedűdallamok, zongorafutamok, fúvós skálázás hangjai töltik be a teret különös összevisszaságban, mintha egy avantgárd zeneművet hallanánk. Kérdeznem sem kell a portást, hogy jó helyen járok-e: ez a Bartók Konzi, teljes nevén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnáziuma.