Azok az én barátaim, akik az Ideált keresik meg; e téren, drága barátom, „felismerjük" és mindig fel fogjuk ismerni egymást.

Liszt Mihalovich Ödönnek

A szahalini csalogány

2016. március 16.

Még kislány volt, amikor az ezredfordulón ajándékul kapta Cecilia Bartoli Vivaldi-árialemezét, s ma alkalmasint az övé a legizgalmasabb hang és személyiség a Bartoli nyomába érő nemzedékben. Julia Lezsnyeva áriaestet ad a Zeneakadémián.

Amerikai típusú karrier – régen okkal-joggal nevezték így a villámgyorsan magasba ívelő pályafutásokat. Ám ahogy egykor, úgy ma sem kell föltétlenül az Újvilágba születni (vagy oda kitántorogni) ahhoz, hogy repülőrajtot vegyen egy-egy művészi pálya. A még mindig csupán huszonhat esztendős Julia Lezsnyeva például a messzi Keleten tette meg a maga legelső, tán kissé még bizonytalan lépéseit, amikor óvodásként beíratták egy zeneiskolába: Juzsno– Szahalinszkban, a Csendes-óceáni Szahalin szigetén. Aztán jött Moszkva, majd egy ösztöndíj révén a walesi Cardiff, meg néhány énekesként is emlékezetes tanár, mint Kiri Te Kanawa, a tenor Dennis O’Neill, vagy Jelena Obrazcova. S nem utolsó sorban érdemi szerepet kapott Lezsnyeva pályafutásának alakulásában korunk egyik meghatározó sorstényezője: az internet. Közelebbről a YouTube nevű népszerű videomegosztó oldal, melyre föltöltötték a tizenhét éves Lezsnyeva diadalmas szereplésének jelenetét a 2007-es Obrazcova-énekversenyen. Ezt a felvételt ugyanis megnézte-meghallgatta Marc Minkowski, s a nagy francia karmester végérvényesen fölfedezte a poétikusan fiatal énekesnőt – magának és minekünk.

 

Fotó: Uli Weber

 

Minkowski ott szerepeltette az orosz szopránt Bach h-moll miséjének lemezfelvételén, 2011-ben pedig elvezényelte Lezsnyeva legelső szólólemezének anyagát, melyen Rossini-áriák sorjáznak. 2012-ben ő volt a zenei irányítója annak a salzburgi produkciónak is, mely Händel Tamerlanóját mutatta be: Plácido Domingóval, Bejun Mehtával, s Asteria szerepében Julia Lezsnyevával. A bámulatosan fejlődőképes, minden porcikájában elevenséget sugárzó, és mindenekelőtt valóságos koloratúravirtuóz énekesnő persze hamar kinőtte a nagy tehetségű ígéret státuszát, s rövid úton a 18. és a kora 19. századi repertoár egyik legizgalmasabb előadójává vált. Akárcsak a máig uralkodó pályatárs és egykori példakép, Cecilia Bartoli, úgy Lezsnyeva is otthonosan érzi magát a barokk univerzumában szintúgy, mint Mozart vagy Rossini világában. S akárcsak Bartoli, úgy Lezsnyeva is imponáló tudatossággal és önmérséklettel építi repertoárját és pályáját.

A budapesti közönségnek már több ízben is szerencséje volt találkozni a megvesztegető bájú szopránnal, legutóbb tavaly tavasszal, Max Emanuel Cenčić oldalán, Hasse Siroe című operájának vígszínházi előadásán. Ám a Zeneakadémia Nagytermében most először fog dobogóra vonulni az énekesnő, s most először egyszemélyes áriaesten, a régizenés La Voce Strumentale kíséretében. Händel in Italy – e fantáziacím alatt Händel- és Vivaldi-áriákat szólaltat majd meg Julia Lezsnyeva. S ki tudja, a közönség soraiban talán ott fog ülni az a kislány is, akit aztán egy életre megérinthet, és énekesi pályaválasztásra ösztönözhet a találkozás ezzel a nagyszerű hanggal és e hamvasságában is karizmatikus személyiséggel.

László Ferenc

Címkék