Elhunyt Herbert Wulf

Herbert Wulf 1934-ben született Hamburgban. Egyetemi tanulmányait (zenetudomány, fonetika, teológia, latin, romanisztika, történelem) szülővárosában és Göttingenben végezte. Egyházzenei végzettségét („A"-fokozat) Hamburgban és Detmoldban szerezte. Ezt követően Marie-Claire Alainnál, Luigi Ferdinando Tagliavininél (orgona), Kenneth Gilbertnél (csembaló) és Hanns Martin Schneidtnél (vezénylés) képezte tovább magát.

Egyházzenész volt Hamburgban, Mülheim an der Ruhrban és Bielefelden. Előbb az Esseni Főiskola, a Herfordi Egyházzenei Főiskola docenseként oktatott, majd nyugállományba vonulását követően a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán, végül 1998-tól évekig óraadóként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanított.

Európa szinte valamennyi országában, valamint Izraelben és Brazíliában koncertezett. Számos rádió- televízió- és hanglemezfelvételt készített, több modern zenei ősbemutató fűződik nevéhez. Orgona-, csembaló-, clavichord- és continuo-mesterkurzusokat tartott Németországban, Lengyelországban, Brazíliában és Magyarországon.

A Zeneakadémián az Egyházzenei Tanszéken óraadóként liturgikus orgonajátékot tanított, aminek avatott mestere volt. Ő kezdte el a tanszéki oktatásban a tárgyat a német módszertan szerint oktatni. A Tanszéken mesterkurzusokat is tartott, az olasz és az észak-német barokk orgonairodalomból. Előadóként a tudományos felkészültség és a művészi ihletettség párosítása, a koncert és a liturgia zenéje iránti egyforma igényesség, tanárként széles körű műveltség és alaposság jellemezte.

Temetése 2013. november 22-én pénteken 11.30 órakor lesz a cinkotai temetőben (1164 Budapest, Simongát utca 2.).

Gyászolják: családja, volt tanítványai, kollégái, barátai, tisztelői.

Virág és koszorú helyett adományok küldhetők az OTP 11773164-04550693 számlaszámra, „evangélikus egyházzene" megjelöléssel, illetve a temetésen kihelyezett orgonasípba helyezhetők.

Hoff, o du arme Seele, hoff und sei unverzagt! Gott wird dich aus der Höhle, da dich der Kummer plagt, mit großen Gnaden rücken; erwarte nur die Zeit, so wirst du schon erblicken die Sonn der schönsten Freud. (Paul Gerhardt)