Nem túlzok, amikor azt mondom: mindent, amit zenészként elértem, Weiner Leónak köszönhetek…. Számomra mindig Weiner volt és marad is „a zenész" kiemelkedő mintaképe.

Solti György

Két zenei géniusz zarándokévei

2014. január 31.

A Zeneakadémia és a Genfi Zeneművészeti Főiskola között létrejött partneri viszony révén 2013 decemberében hallgatóink is részt vehettek Devich Sándor és Takács-Nagy Gábor Bartók-vonósnégyes kurzusán. Erről beszélgettünk Devich tanár úrral és a két résztvevő hazai kvartett egyikének primáriusával, Deák Sárával.

Hogyan alakultak a genfi vonósnégyes-kurzus előkészületei, és miként jelentkezhettek rá a résztvevők?

Devich Sándor: Múlt év szeptemberében adódott a lehetőség, hogy létrejöjjön egy csereprogram a genfi La Haute École de Musique-kel. Amint erről értesültem, felhívtam Takács-Nagy Gábort, aki szintén nagyon örült a hírnek. Megkérdezték tőlem, van-e olyan kvartett a Zeneakadémián, amely alkalmas lenne Bartók-vonósnégyesek megtanulására, illetve egy genfi kurzuson való részvételre. Sárit és szintén muzsikus testvéreit már régóta ismertem. Kvartettjüket akkor még csak néhányszor hallottam, de tudtam, hogy alkalmasak a feladatra, ezért elsőként őket ajánlottam. Rajtuk kívül ismerem még a Nyári-kvartettet (ők sajnos nem értek rá), és hallottam a Kruppa-kvartettről is, hogy jó színvonalon muzsikálnak.

Deák Sára: Tanár úr hívta fel a figyelmünket a kurzusra. Előzőleg más műsort – Mozartot, Mendelssohnt – játszottunk, ezért komoly kihívás volt, hogy egy hónap alatt megtanuljunk egy Bartók-kvartettet. (Különösen, hogy még nem játszottuk Bartók vonósnégyeseit.) Úgy gondoltuk, legjobb, ha kronologikus sorrendben haladunk, így az I. vonósnégyesre esett a választás, és azonnal megkezdődött az intenzív felkészülés.

 

Az Attitude Kvartett, Sára jobbra lent (fotó: Deák András)

Jellemzően Bartók mely vonósnégyeseit választották a kurzuson részt vevő fiatal együttesek?

Devich Sándor: Legtöbben az elsőt és a másodikat, hiszen ezek a legkönnyebben érthetők korunk és a huszadik század elejének zenei nyelvén is. Amit az 1930-as években született harmadik és negyedik vonósnégyesben hallunk, az már a „forradalmi" Bartók nyelve, jóval nehezebb anyag. Ahogy Mozartnál és Beethovennél, Bartóknál is felismerhetők a különböző életszakaszok a vonósnégyesekben, azzal a különbséggel, hogy a már Amerikában bemutatott hatodik vonósnégyes egyfajta visszatekintés. Amilyen „vad" volt a harmadik, negyedik és ötödik, annyira „dallamos" lett a hatodik vonósnégyes. A kurzuson szintén résztvevő Kruppa-vonósnégyes egyébként a harmadikat választotta, és kiválóan is játszották.

Mi a legfontosabb, amire egy fiatal kvartettnek feltétlenül figyelnie kell, amikor először játszik Bartókot?

Devich Sándor: Ez igen sokrétű kérdés. Én nem tudom kihagyni a tanításból a hangszertechnikai dolgokat, a zenének éppen megfelelő vonásnemeket, ujjazatokat. (Egy asztalosmesternek is tudnia kell, melyik gyalut használja a cseresznyefa, melyiket a bükkfa megmunkálásához.) Nagyon fontosnak tartom azokat a tisztán zenei szempontokat (frazeálás, hangszín, metrika stb.), amelyek meghatározzák például a vonásnemeket.

Deák Sára: Tanár úrtól mindig sok mindent megtudunk a darabról, kezdve a keletkezési körülményektől, vagy az életműben elfoglalt helyéről. A koncepció mindig az, hogy Tanár úr végighallgatja a művet – vagy egy hosszabb részletét –, közben összegyűjti, hogy miről is akar beszélni. Eleinte hívószavakat mond, kérdéseket tesz fel, tőlünk várja, hogy legyen elképzelésünk, hívjuk elő fantáziánkat, adjunk hangot – akár a vitára is készen – véleményünknek. Ha nem készen kapjuk az információt, sokkal jobban beleéljük magunkat a munkába. Takács-Nagy Gábor és Devich tanár úr is hangsúlyozta, hogy amit a kottában látunk, csak kiindulási alap.

Devich Sándor

Tanár úr, honnan és mióta ismerik egymást a projektben a genfi Konzervatóriumot képviselő Takács-Nagy Gáborral?

Devich Sándor: Miután kiléptem a Bartók Vonósnégyesből, meghívtak a Zeneakadémiára tanítani. Mihály András volt akkor "a" kamarazene-tanár, a Takács-kvartettet is ő tanította. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem „besegíteni". Nagyon örültem, hiszen azelőtt még soha nem tanítottam. Mozart K. 387 G-dúr vonósnégyesével „debütáltam". Takács-Nagy Gábor a mai napig emlegeti ezt az alkalmat, nekem pedig reveláció-élmény volt. Isten ujját éreztem, mintha mutatná: "neked ezt kell csinálnod!". Felkészítettem őket egy versenyre, amit meg is nyertek. Aztán jöttek a lemezfelvételeik, melyeknél minden alkalommal  ott voltam és korrepetáltam: Bartók összes vonósnégyese, a tíz „nagy" Mozart-kvartett, a Beethoven-vonósnégyesek fele, a három Schumann-kvartett, és jó néhány Haydn-kvartett felvétele során dolgoztunk együtt.

Visszatérve a svájci kurzusra, mi volt a workshop hozadéka, és milyen újdonságot hozott a közös munka – akár az egyetemi kamarazene-órákhoz képest?

Deák Sára: Megtapasztalhattuk, hogyan álljunk általában a kvartettezéshez, és nem is csak a Bartók-művekhez. Emellett nagyon hasznos volt, hogy két tanár tartotta a kurzust, nagyszerűen kiegészítették egymást. Olyan érzésünk volt, mintha egy tudományos konferenciába csöppentünk volna. Takács-Nagy Gábor sokszor benyitott a Devich tanár úr óráira, ha valami újdonságot fedezett fel, vagy éppen konzultálni akart a Tanár úrral.

Másképpen áll egy magyar származású zenészekből álló kvartett Bartók zenéjéhez, mint egy külföldi együttes?

Devich Sándor: Nem szeretem ezt a megkülönböztetést, mert bárki játszhat jól Bartókot, éppúgy, ahogy magyar zenész is játszhat gyönyörűen Debussyt. Például az I. vonósnégyesben nagyon sok népzenei elem is felismerhető, de egy kellően tehetséges, intuitív zenész, még ha nem is magyar, minderre hamar ráérezhet.

Deák Sára: Részt vett a kurzuson egy manchesteri kvartett, akik szintén az I. vonósnégyest játszották, ezért többször meghallgattuk őket. Sok olyan dologra fel kellett hívni a figyelmüket, amik egy magyar kvartett számára egyértelműek, de ettől függetlenül ők is hamar megértették a Bartók-játék ízeit.

Júniusban Budapesten folytatódik a kurzus…

Deák Sára: Igen, mindenképp jelentkezünk, és szeretnénk továbbmenni a II. vonósnégyesre.

Devich Sándor: Az lenne a legjobb, ha minden kvartett új darabot hozna. A kurzus egyébként nem csak a Svájcban részt vettek számára nyitott, minden olyan fiatal vonósnégyes jelentkezését várjuk, aki kedvet, erőt és tehetséget érez magában egy Bartók-kvartett megtanulásához.

 

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a genfi La Haute École de Musique de Genéve a Svájci-magyar Együttműködési Program (Testvértelepülés és Partnerségi Pályázati Alap) pályázatának keretében 2013 őszén együttműködési projektet indított „Két zenei géniusz, Liszt és Bartók zarándokévei Svájcban és Magyarországon" címmel. A kezdeményezés célja, hogy a két világhírű magyar zeneszerző életművén keresztül erősítse a két zeneakadémia partnerségét olyan workshopokon keresztül, amelyeken a két egyetem tanárai mesterkurzusokat tartanak, zenetudományi előadások dolgozzák föl a két szerző helyi kötődéseit, és a workshopok résztvevői meglátogathatják a szerzőkhöz köthető helyeket. A mesterkurzusok Bartók vonósnégyeseivel és Liszt zongoraműveivel foglalkoznak, különös tekintettel a svájci illetve magyar ihletésű művekre. A Bartók-workshopokat egyetemünk professor emeritusa, Devich Sándor tanár úr, és a svájci partner képviseletében a világhírű Takács Vonósnégyes alapítója, Takács-Nagy Gábor tartották. A világon egyedülálló módon a Bartók ill. a Takács vonósnégyes tagjaiként mindkettejük lemezre vette és rendszeresen játszotta a világ legnevesebb koncerttermeiben Bartók mind a hat vonósnégyesét, emellett több évtizedes tanítási tapasztalatuk van a hat vonósnégyest illetően.

A projekt 2014. áprilisában Genfben az első Liszt-kurzussal folytatódik , majd a Zeneakadémián következik a Liszt-zongorakurzus második része 2014. május 20-25. között, a budapesti Bartók-kurzust pedig június 14-18. között rendezi meg a két egyetem. A részletek és a jelentkezés módja hamarosan megtalálható lesz a Zeneakadémia honlapján!

 

 

Címkék