A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Beethoven Ötödik szimfóniája sokak számára a zeneszerző leginkább portrészerű darabja: első tételének konok témájában és a formakonstrukció kérlelhetetlen logikájában felismerni véljük a zeneszerző szúrós tekintetét. De mit tartsunk a szemlélődő, szertelenül csapongó második tételről vagy a vakítóan fényes, mámoros fináléról? E részletek vajon Beethoven személyiségének melyik oldalára világítanak rá? És mi a helyzet a zavarbaejtően könnyed és felhőtlen Hármasversennyel, melynek társalgási tónusa és „barátságos” zongoraszólama szöges ellentétben áll a szomszédságában születő forradalmian merész zongoraszonátákkal vagy gyökeresen újszerű Eroica-szimfóniával? A megelőző korszak esztétikáját tükröző „Ah! perfido” koncertária a zeneszerző korai korszakát reprezentálja, bő egy évtizeddel a kompozíció születése után azonban Beethoven alkalmasnak találta arra, hogy az Ötödik szimfóniával közös koncerten szerepeljen.