Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/1 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Wolfgang Amadeus Mozart harminchat zongorára és hegedűre írt szonátát hagyott az utókorra. A műfajjal saját magához mérve is fiatalon került kapcsolatba: 1762 és 1764 között, hat-nyolc éves korában, Párizsban keletkezett első négy szonátáját még apja jegyezte le. Ezt követte az 1765-ben Londonban megjelent, hat műből álló „opus 3”, illetve az Összkiadás élőben-sorozat első hangversenyén felcsendülő, 1766-ban Hágában megjelent, fél tucat szonátát tartalmazó „opus 4” (K. 26–31). A felsorolt művek akár önmagukban teljes értékű billentyűs szonáták is lehetnének, a hegedű szólamát pedig akár el is hagyhatnánk belőlük: ezekben a darabokban a hegedűs csupán hol a zongorista visszhangja, hol vele egyszerre mozogva kísérőtársa. Az esten felcsendül Mozart két hasonló szerkesztésmódú, de jóval később keletkezett zongora-hegedű műve is. Mindkét 1781 júniusában született variációs mű egy-egy Antoine Albanèse által szerzett ariettán alapszik.