Nemzeti Filharmonikus Zenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Bármilyen furcsa, de vannak gyászmisék, amelyeket mindig örömmel hallgatunk. Mert erőt adnak, felemelnek, elmélyülésre ösztökélnek, mert vigasztalást nyújtanak. Antonín Dvořák Requiemje is ezek közé tartozik, igaz, sajnálatos módon jóval kevesebbszer hangzik el, mint például Mozart vagy Verdi remeke. A cseh zeneszerző egyik főművéről van szó, amelyet karrierje csúcsán írt, abban a korszakában, amikor Újvilág-szimfóniáját és Amerikai vonósnégyesét is papírra vetette. A csendes áhítat és a magával ragadó eksztázis közötti hangulati skálát végigjáró, a szerzőtől megszokott módon csodálatos dallamokban gazdag mű nem liturgikus célból, hanem kifejezetten koncerttermi megszólaltatásra íródott. A zenekar mellett a romantikus oratóriumok avatott előadója, a Nemzeti Énekkar, valamint nagyszerű énekes szólisták működnek közre.