Schumann zongorás kamarazenéje/6 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Aki kedveli a Mozart kedvenc tekejátéka nyomán elkeresztelt Kegelstatt-triót (meg persze Schumannt), ne hagyja ki az Összkiadás élőben sorozat zárókoncertjét: ennek nyitószámában, az 1853-as Mese-elbeszélésekben ugyanis ugyanaz a különleges hangszerösszeállítás (brácsa-klarinét-zongora) hallható, mint Mozart művében. Ugyanezen instrumentumok közül lehet válogatni az 1849-ben írott Fantáziadarabok előadásakor is: Schumann eredetileg klarinétra és zongorára szánta művét, de a fúvós szólam brácsán (vagy csellón) is megszólaltatható. Még különlegesebb összeállítású csoport: két zongora, két cselló és egy kürt dús hangja simul össze az Andante és változatokban (1843), amelyben a prímet kétségkívül a zongoristák viszik, ám egy lélegzetelállító pillanatban a csellók csomagolhatják ki Schumann szokásos „meglepetéseinek” egyikét (ezúttal az Asszonyszerelem, asszonysors című dalciklusból). A hangverseny zárószáma az Esz-dúr zongoraötös, amely nem csupán a schumanni életmű „kamarazenei éveként” számon tartott 1842-es esztendőnek, de a szerző zongorás kamarazenei œuvre-jének is koronája.