A technika a lélekből szülessen meg, ne a mechanikából.

Liszt Lina Ramannak

„A jazzhez kell egy kezdeti megszállottság, de profivá az egyetem tesz”

2019. augusztus 23.

Elhivatott és kiegyensúlyozott – e két jellemvonás első látásra sugárzik Karosi Júlia jazzénekesnőről. Zenéjét hallgatva egy szempillantás alatt a ’20-as évek New York-i hangulatában találjuk majd magunkat október 19-én a Solti teremben. 

2015-ben diplomázott a Zeneakadémián, milyen várakozásokkal tér most vissza egy egész estés hangversenyre?

Mindig kellemes élmény a Zeneakadémián koncertezni, amelyre „alma materként” tekintek. Szerencsére itt maradtam a közelben, mert tanulmányaim befejezése után, 2016-ban kezdtem el oktatni a Bartók Béla Konzervatóriumban. Nagyon otthonosan érzem magam a Zeneakadémián, szeretem a Solti terem egyedi kisugárzását és akusztikáját annak ellenére, hogy a jazznek többnyire a kis terek kedveznek, és itt hangosításra van szükség a megfelelő akusztikus hatáshoz.

 

Karosi Júlia. Fotó: Ora Hasenfratz

 

 

Már három éve, hogy legutóbb koncertezett a Solti teremben, akkor is ugyanebben a felállásban (Karosi Júlia Quartet + RTQ vonósnégyes). Más lesz a mostani előadás?

Három évvel ezelőtt éppen ezen a színpadon indítottuk útjára a Gershwin műsort. A koncert sikerén fellelkesülve elhatároztuk, hogy a rögzített számokból önálló CD-t készítünk, így született meg 2018 szeptemberében a Love Is Here to Stay – Gershwin LIVE at the Liszt Academy című albumunk. Most a 2016-os sikertörténet folytatásaként a formáció ugyanaz marad, ám a műsort kiegészítjük Cole Porter szerzeményeivel. A Solti terem sajátos „Broadway” hangulatába könnyű volt beleálmodnunk a Gerschwin-Porter koncertet, e környezethez illeszkedik együttesünk finom hangzása, és a minket kiegészítő vonós hangszín is. 

 

Gershwin munkásságával régóta foglalkozik. Hogyan kapcsolódnak a repertoárhoz Cole Porter dalai?

Olyan szerzőt kerestem, aki hasonló világot idéz fel, mint Gershwin, de új színt hoz az előadásba, így esett a választás Cole Porter-re. A műsorban található Gershwin műveket Fenyvesi Márton, Porter számait pedig Szabó Illés hangszerelte, emiatt egyéni hangot is kapnak az egyébként rokon-stílusú zenék. 

 

Karosi Júlia Quartet. Fotó: Ora Hasenfratz
 

 

Meséljen a koncert fő közreműködőjéről, saját együtteséről!

A zenekar már a zeneakadémista években összeállt, Tálas Áron és Bögöthy Ádám később csatlakoztak, de férjemmel, Varga Bendegúzzal a kezdetek óta közösen zenélünk. Főként saját szerzeményeimet és átirataimat játsszuk, most éppen egy Bartók-Kodály átdolgozásos és saját szerzeményeimet tartalmazó lemez anyagán dolgozunk. Stílusomat tekintve két irányt képviselek: a Gershwin/Cole Porter-féle, XX. század eleji „Broadway-jelleget”, illetve a tradicionális jazzen túlmutatva a magyar szerzők (főként Bartók Béla) és a környező kultúrák zenéjéből merítkező modern, kortárs stílust. E két vonulat a dizájntól kezdve a hangszerelésen-hangosításon át mindenben elkülönül egymástól: más stílus, más repertoár. De legyen szó bármely irányzatról, a saját világom, frazeálásom szabadjára engedésére törekszem.

 

Ki az októberi koncert célközönsége, kikre számítanak októberben? 

A Gershwin-estet hatalmas érdeklődés övezte, sokakat vonzott mind a klasszikus-, mind a jazz zene rajongói közül, hiszen a szerző hidat képez a két stílus között. Cole Porterről ugyanez elmondható. Azokat várjuk, akik nyitottak a könnyedebb klasszikus zenére, illetve a jazzen belül szeretik az igényesen megkomponált és újragondolt örökzöldeket. 

 


Karosi Júlia. Fotó: Ora Hasenfratz

 

Milyen örök érvényű szakmai hozzáállást sajátított el a Zeneakadémián töltött évek alatt?

Hálás vagyok tanáraimnak, kiváltképp Lakatos Ágnesnek, hogy egyből bedobott a mélyvízbe. Még csak alapképzésre jártam, amikor már az ő ajánlásával taníthattam a Pomázi Zeneiskolában, ekkor vált világossá számomra, hogy oktatással is szeretnék foglalkozni. A Zeneakadémiai vizsgabemutatók is sokat jelentettek, hiszem, hogy aki helyt tud állni e stresszhelyzetekben, az később is könnyebben boldogul. A jazzhez kell egy megszállottság, akiből ez hiányzik, az könnyen lemorzsolódik, felhagy a zenéléssel, vagy könnyedebb műfajok felé sodródik. A kezdeti elszántságot azután az egyetem műveli ki a profizmusig. Egyetemi éveim alatt értettem meg a tolerancia megkerülhetetlenségét a tanításban: a jazz kevésbé egzakt a klasszikus zenéhez képest, pályakezdőként nehéz megtalálni az egyéni kifejezésmódot, repertoárt. A jó pedagógus ezért erőltetés helyett elfogadja a diák karakterét, és saját stílusa felé terelgeti. Zeneakadémiai éveim alatt mindig éreztem ezt a támogató hozzáállást, az itteni közeg segített abban is, hogy hasonló felfogású zenészekkel találkozzak, akikkel hosszú távon tudok együttműködni. 

 

Decemberben ismét hallhatjuk a Liszt-kukacok Akadémiájának utolsó matinékoncertjén, de már korábban, 2018 decemberében is fellépett gyerekeknek szóló koncerten (Hívők, színek, ritmusok). Más ifjúsági jazz koncerten énekelni?

Gyermekeknek mindig nagyon élvezetes zenélni, mert olyan őszinték a reakcióik, mintha tükörbe néznél: kertelés nélkül megmondják, amit a zenémről gondolnak. A gyermekprogramok rendszeres részét képezik az életemnek, és tapasztalom, hogy a kicsik szeretik a jazzt, rögtön mozognak rá, rendkívül fogékonyak a ritmikus műfajokra. Zenészként és gyakorló anyukaként elengedhetetlennek tartom, hogy a gyerekek korán minőségi zenét hallgassanak, például autentikus népzenét, klasszikust vagy jazzt, hiszen ha igényes muzsikát kapnak, akkor nagyobb eséllyel lesz belőlük felnőttként is koncertlátogató.

 

Unger Anna

 

Címkék