Liszt szerepe a zongorajátszásban ugyanaz, mint Euklideszé a geometriában.

Alan Walker

A Volga–Káma vidéki nyelvrokon népek zenéjének nyomában

2019. június 27.

Új időszaki tárlat nyílt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Emlékmúzeumában, Kodály Zoltán rokon népek körében – Vikár László Kodály-hagyatéka címmel. A várhatóan legalább egy éven át látható kiállításon kettejük Volga–Káma vidéki népek zenéjével kapcsolatos összehasonlító kutatásai ismerhetők meg.

 „Nagyszerű, hogy ez a kincs most hozzáférhető, végigcsodálható, a mester és a tanítvány közös munkája követhető a levelekben és a jegyzetekben. Vikár László még a kutatás évei alatt, 1970-től tanáraink sorába lépett, és több mint 30 évig tanított népzenét a Zeneakadémián, hogy továbbadja a tudást, amit megszerzett” – hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.

 

Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea
 

A tárlat főként a Kodály-tanítvány Vikár László hagyatékát mutatja be, amelynek túlnyomó többsége Kodály autográf kotta, a többi levelezés, fénykép.

A látogatók megtudhatják, hogy Kodály a 20. század első felében megjelent kiadványok alapján előzetes összehasonlításokat végzett a Volga–Káma vidékén élő népek dalaival kapcsolatosan. Ezt átadta Vikárnak, akinek 1958 és 1979 között lehetősége nyílt az akkori Szovjetunióba menni, és helyszíni kutatásokat végezni mestere útmutatásai alapján. 

Kodály Zoltánné Péczely Sarolta számos dokumentumot bocsátott rendelkezésre a tárlathoz a Kodály-archívumból: ezek között szerepel például az Ötfokú Zene kéziratos fogalmazványa, illetve az ezekben felhasznált dallamok feldolgozásai. Kodály a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének épületében végezte a népdalokkal kapcsolatos kutatásait. Felesége a megnyitón így emlékezett azokra az időkre, „fejet hajtva” férje akkori munkatársai előtt: „olyanok voltak Kodálynak a vele dolgozó tudományos csoport tagjai, mint egy nagy család. Paradicsomi állapotok voltak: rendelkezésre állt Kodály és Bartók gyűjteménye, jegyzetekkel, sőt, magát Kodályt lehetett megkérdezni egy-egy gyűjtőút előtt, és ő válaszolt. Vikár Lászlót is felkészítette Kodály, amikor tanítványa a cseremiszek közé indult.”

 


Kodály Zoltánné Péczely Sarolta és Richter Pál
Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea
 

Nemes László Norbert, a kecskeméti Kodály Intézet igazgatója pedig úgy fogalmazott: nagy örömére szolgál, hogy ez az értékes anyag, amellyel legelőször 2018 februárjában találkozott, s amelynek megvásárlására az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával kerülhetett sor, a Kodály Intézet tulajdonába került. „A sokszínű gyűjtemény legértékesebb részei a Kodály Zoltán kéziratos és személyes hagyatékát is tartalmazó dokumentumok, közöttük számos Kodály által lejegyzett népdal, népdalrészlet, vagy pedig mások által lejegyzett, de Kodály által annotált dokumentum. A teljes anyag, amelynek egy részét valószínűleg egykor Kodály adta kölcsön kutatótársának, tanítványának, de valami oknál fogva nem került vissza Kodályhoz, a Kodály Archívumban fellelhető más népzenei vonatkozású anyagokkal egységben fontos tudományos értékkel bír” – tette hozzá. Szólt arról is, hogy terveik szerint a kéziratos anyagok a kiállítást követően a Kodály Archívumba kerülnek letétbe.

 

Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea

 

Richter Pál, az MTA BTK Zenetudományi Intézet igazgatója, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének vezetője emlékeztetett arra, hogy Kodály összevetette az európai zenetörténetet zenei hagyományunkkal. Ennek eredményeként a zeneszerző azt vallotta: „réteget réteg után lefejtve eljutunk egy réteghez, amelyet már a zenetörténet stílusai nem segítenek megmagyarázni. Korszak, amely kortól független. Ezt nevezhetjük ősrétegnek. Az ősréteg megint több részre szakad. A magyar ősrétegnek azt nevezem, amelyen az Európában kialakult keresztény korszak zenerendszerének hatása nem mutatható ki.” Richter Pál felhívta a figyelmet arra, hogy pentaton kvintváltó dallamaink pontosan ezt az ősréteget jelentették Kodály számára, és e réteg kapcsolatrendszerének feltárása, a múlt kútjának mélységes mélyében való további kutatás lehetősége nyílt meg a nyelvrokon marik (cseremiszek) és velük egy körzetben élő csuvasok népzenéjének vizsgálatával.

Az MTA BTK Zenetudományi Intézetéből Vikár által készített filmfelvételek és fényképek is érkeztek a kiállításra,  a kottái közül pedig főként olyanok láthatók, amelyeken a magyar népdalokkal való hasonlítás, a szerkezeti elemzés, a hangsorok vizsgálata és a feldolgozások ismerhetők meg.

Vikár a fent említett vidéken három finnugor – tehát magyar nyelvrokon – és három török nyelvű néptől gyűjtött dalokat: cseremiszektől, csuvasoktól, votjákoktól, tatároktól, mordvinoktól és baskíroktól, meg­valósítva az areális (az egy területen élő, de különböző kultúrájú népeket összehasonlító) kutatás elvét, amelyet mestere még évtizedekkel korábban határozott meg.

 

Sebestyén Theodóra és Dr. Vigh Andrea. Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea
 

Érdekesség, hogy Kodály az 1900-as évek első harmadában e népek zenéjéről megjelent kötetekben – amelyek közül több is szerepel a tárlaton – például a nem finnugor nyelvű csuvasok dallamaiban is hasonlóságokat talált a magyar népzenével, mint például a kvintváltást és a pentatóniát. E szerkezeti jellegzetességek megtalálhatók a cseremisz (mari) hagyományban is, de Kodály egyes dallamok hasonlóságát is kimutatta. Amíg nem tudta saját részre véglegesen megszerezni e kiadványokat, kézzel másolta le őket – a kiállításban és a vetítésben látható kottákat így készítette –, ezek képezték vizsgálatai, valamint későbbi átiratai, feldolgozásai alapját.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával megvalósult tárlatot Lázár Katalin, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa rendezte, kurátora Sebestyén Theodóra, a Kodály Emlékmúzeum vezetője.