„Bartók számomra sosem volt idegen”
Számos nemzetközi zongoraverseny díjazottja, elismert zenekarok vendégszólistája, 2010-ben debütált a Budapest Fesztiválzenekarral. A Bartók Világverseny legfiatalabb versenyzője, a 21 éves Balogh Ádám a nagyzenekari döntőben Liszt A-dúr zongoraversenyét játszotta.
Változott-e a Bartókról alkotott véleménye a versenyre való felkészülésnek köszönhetően?
Hozzám mindig közel állt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egykori hallgatójaként sokat is foglalkoztam Bartók műveivel. Erős alapokkal vágtam neki tehát a versenynek. A felkészülés egyrészt inspiráló volt, új darabokat tanultam meg, másrészt megterhelt az elmúlt hét feszített üteme. A fordulók közti nagyon rövid idő, a gyors repertoárváltás, a folyamatos stressz kihívást jelentett.”
Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor
Két Bartók-mű szerepel a versenyre hozott repertoárján: az Improvizációk, és a Két román tánc. Miért pont ezeket választotta?
A második fordulóban négy darab közül választhattam, és mivel az Improvizációkat már játszottam, magabiztosan döntöttem mellette. A Két román tánc esetében számított a mű virtuozitása, és az is nyomott a latba, hogy a másodikat általában kevesen játsszák.
Eredménytől függetlenül, milyen hozadéka van az Ön számára a részvételnek a versenyen?
Egy verseny kiváló alkalom találkozni egymással, ami nekem most különösen jól esett, mert a tavalyi évet Németországban töltöttem. Sok zongorista barátommal végre tudtam néhány szót váltani. Ezen kívül – ahogy már máskor is előfordult hasonló – hallhattam egy-egy versenytárs inspiráló előadását, ilyenkor esetleg mások hangszerkezelése rávezet olyan problémák megoldására, amelyekkel én is éppen szembesülök.
Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor
Mi volt a leghasznosabb tanács eddigi pályafutása során azzal kapcsolatban, hogyan is kell Bartókot játszani zongorán?
Nem tudok egyet kiemelni, leginkább az intuíciómra hallgattam. Öt évvel ezelőtt volt egy időszak az életemben, amikor saját döntésem nyomán meglehetősen mélyre ástam magam Bartók életművében. Rengeteg zenét hallgattam tőle, olvastam az életéről, a személyiségéről, ekkor sok mozaik összeállt bennem. Magyarként szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az ő ízes, ritmikus játéka itthon benne él a köztudatban. Bartók számomra sosem volt idegen.
Klementisz Réka