Az Akadémián eltöltött idő alatt tanultam meg a fegyelem és a kemény munka alapjait, melynek aztán egész életemben hasznát vettem.

Solti György

Bartókhoz képzeteken át vezet az út

2019. szeptember 19.

Mūza Rubackytė litván zongoraművész Vilnius, Párizs és Genf között osztja meg életét, de szívesen látott vendég minden kontinensen, hazájában pedig többek között becsületrenddel is elismerték. A Bartók Világverseny zsűritagjaként, egyúttal a Vilniusi Zongorafesztivál zenei vezetőjeként különdíjat is felajánlott a verseny győztesének, így 2021 novemberében Szokolay Ádám a litván fővárosban is bemutatkozhat.

Nem először jár Budapesten: 1981-ben megnyerte a Nemzetközi Liszt–Bartók Zongoraversenyt. Mit jelentett ez a győzelem a pályáján?

Nemzetközi karrierem első és aztán jó ideig egyedüli meghatározó állomása volt. Számos menedzser megkeresett a budapesti verseny után, szerződési ajánlatokat, meghívásokat kaptam, de egyikkel sem tudtam élni. Volt, aki Moszkváig utazott utánam egy felkéréssel, de azt a téves információt adták neki, hogy betegség miatt nem lépek színpadra. Miután hazatértem Litvániába, hét évig nem utazhattam sehová, elvették az útlevelemet is. Jóval később érett be a győzelem gyümölcse. Most pedig boldog vagyok, hogy újra Budapesten lehetek, ezúttal zsűritagként, ráadásul egy kifejezetten Bartóknak, az ő egyedülálló örökségének és interpretálásának szentelt nemzetközi versenyen.

 

 

Mennyire hozzáférhető Bartók zenei világának belső logikája?

Bartók a népzenéből merített inspirációt és erőt. A népzene ősi ereje mindenkinek érthető, átélhető. Magyarország és Litvánia esetében a népzene ráadásul élő hagyomány mind a mai napig, tehát hozzáférhető. Bartók zenei állításainak ritmikája ezen az élő népzenei örökségen alapszik, és csak a zongorista felfedező kedvén, személyiségén múlik, milyen mélységben tud elmerülni benne.

 

Van annak jelentősége ön szerint, hogy női vagy férfi zongorista játssza a műveit?

Bizonyos esetekben, azt gondolom, lehet jelentősége a zongorista nemének. A Bartóknál hangsúlyos ütőhangszeres játéktechnika kitartó, energikus alkalmazása egyes darabok esetében fizikai adottságot is igényel. Kétségtelenül vannak tehát inkább férfias Bartók-zongoraversenyek.

 

Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

 

 

Mikor találkozott először a Bartók által képviselt zenei gondolattal?

A Szovjetunióban nőttem fel, és a Moszkvai Állami Csajkovszkij Konzervatóriumban szereztem a diplomámat. Az ötvenes években Moszkvában tilos volt Bartók kottáit kézbe venni, és bár Sztálin halála után a helyzet némileg változott, a konzervatóriumban pozícióban lévő, tekintélyes professzorok még évtizedekig vitték tovább a sztálini idők szemléletét az oktatásban. Bartókkal így hát Litvániában találkoztam, gyerekeknek szóló zeneiskolai kottákban. A Mikrokozmosz volt az első meghatározó élményem.

 

Párizsban és Genfben élő északkelet-európaiként hogyan látja, mennyire népszerű ma Bartók Nyugat-Európában?

A nagy művek ismertek, elismertek, színpadon azonban nem túl gyakran hallani Bartókot. A Két elégia című gyönyörű sorozat például alig ismert. Bartók esetében a magyartól távol eső kultúrákban a képzelet felébresztése lenne a legfontosabb, ha arról beszélünk, hogyan lehetne Bartók népszerűbb nemzetközi szinten. A zenéje által keltett képzetek előzetes felvillantásával, a kulturális háttér, beágyazottság megismertetésével testközelbe hozható, érthetővé varázsolható lenne az ő laikusok számára olykor elrettentőnek ható, virtuóz zeneisége.

 

Muray-Klementisz Réka