„Fő vágyam, hogy zenei jövőképet mutassak a diákjaimnak” – interjú Nathan Giemmel
A két éve Magyarországon élő amerikai hegedűművész ebben a félévben kezdett oktatni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, e mellett koncertmesterként, szólistaként és kamarazenészként aktívan szereplője a hazai zenei életnek. Oktatói céljairól és a XXI. századi tudásmegosztás kihívásairól kérdeztük.
Ön az első külföldi tanár a Vonós Tanszéken. Meséljen arról, milyen érzés Önnek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanítani!
Ez az első tanévem művésztanárként a Zeneakadémián, és nagyon sokat jelent nekem, hogy itt lehetek. Számomra a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egy emblematikus zenei oktatási intézmény, pályám alatt engem is tanított több híres professzor, aki kötődött az egyetemhez. A vonófogásom tökéletesítését is a Zeneakadémiának, azon belül is Hubay Jenő zenei örökségének köszönhetem. Bízom benne, hogy az intézmény falai között tovább oszthatom én is mindazt, amit kaptam.
Oktatóként nemcsak a tananyagot, hanem értékeket, célokat is átad a diákjainak. Mely elvek mentén vezeti a növendékeit?
Fő vágyam, hogy zenei jövőképet mutassak nekik. Természetesen a technikai és az elméleti ismereteket is át kell adni, illetve azt a képességet, hogy egy idő után a saját maguk tanárává váljanak, hiszen én csak néhány évig vagyok velük. Arra ösztönzöm őket, hogy saját útjukat találják meg, és e folyamatban kiváló munkát végez a Zeneakadémia, mint Európa egyik kiemelkedő intézménye, mert minőségi kezdetet tud adni az itt tanulóknak. Amit még fontos megértenie a hallgatónak, hogy a zene nem csak egy kultúra, hanem tudás és harmónia kérdése. Egy diák lelkesedjen a zenéért, legyen képes arra, hogy ezt az elhivatottságot megossza másokkal, illetve tudjon reagálni más muzsikusok zenei gondolataira, ötleteire. Ez a kamarazenélés kezdete.
Kitérnék még a vezetés kérdésére. Koncertmesterként vagy kamarazenészként sosem vezetek másokat erőszakkal, nem szabad túlságosan előremenni a többiekhez képest. A zenekarban elsősorban magamat irányítom, és hívom a többi zenészt, hogy csatlakozzon hozzám. Az már az ő döntésük, hogy erre a hívásra hogyan felelnek! Erre a hozzáállásra szeretném buzdítani diákjaimat a közös muzsikálásban.
Milyennek látja a Z generációt, mi játszik kulcsszerepet a mai egyetemisták oktatásában?
Észrevettem, hogy a fiatalok számára a technológia hatalmas előnyöket hordoz. Rengeteg videó van versenyekről, híres művészek játékáról, ujjgyakorlatoktól kezdve számtalan módszertani segítséget találhatnak az interneten. A technológia az ő oldalukon áll. De tény, hogy a virtuális világban a minőségi tartalom erősen alulmarad a kevésbé értékes tartalmak mennyiségétől, tehát kiegészítésként mindenképpen javaslom az online lehetőségeket, ám ezek sosem pótolják a „real time” tanulást.
Látom, hogy hegedűje mellett tabletet is hord magánál. Ezek szerint a tanításnál, illetve a szakmai életben Ön is él a korszerű technika eszközeivel?
Abszolút! Rendszeresen használom az iPad-ot, amelyen rengeteg kottát, zenét is tárolok. A telefonomon pedig tudok négy másodperces, lassított felvételt készíteni, például egy ujjgyakorlatnál a billentésről. Ez jobb, mint egy tükör, mert torzításmentesen visszaadja a billentést, világosan látható mi a probléma, vagy éppen miért jó. Viszont feleslegesnek tartom, hogy minden videót feltegyünk a Youtube-ra, hiszen a hegedűjáték nem ezen a csatornán keresztül válik tökéletessé.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói közül sokan választják a Vonós Tanszék valamelyik tanszakát. Mitől vonzó a Vonós Tanszék, illetve a vonós hangszerek a diákoknak?
A hangok szépségén és kifejezőerején felül? Erre egyszerű a válasz: a zenekarokban mindig is több volt a vonós hangszer (kivéve Wagner operáit). De általánosságban elmondható, hogy a legtöbb professzionális lehetőség vonós hangszeresek számára elérhető, és sokkal több a vonós hangszert tanító oktató is.
Miért lett Önből pont hegedűművész?
Sosem akartam hegedűművész lenni, mindig is zenész akartam lenni. Bár tény, hogy kiskoromban, amikor édesanyám azt akarta, hogy zongorát tanuljak, ellenkeztem, mert a hegedű jobban vonzott. Később felismertem, mindenekelőtt jó zenésszé kell válnom. A diákjaimnak is igyekszem közvetíteni ezt a mentalitást. Később egyébként tanultam több hangszeren, a brácsázást és a nagybőgőzést is elsajátítottam. Véleményem szerint minden hegedűsnek ki kellene próbálnia a bőgőzést, pont azért, hogy jobban értse a hegedű hangképzését.
Ha már a hangképzésnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy ön mélyreható ismeretekkel rendelkezik és rendszeres eszmecserét is folytat a hangszerről az Amerikai Hegedűtársaság (Violin Society of America) tagjaként.
Engem nagyon érdekel a hegedű működése. A társaságban nem csak zenészek, hanem fizikusok, hangszerészek is vannak, és azt kutatjuk, mitől lesz jó a hangszer. Nekem központi kérdés, hogy egy diáknak jó hegedűje legyen. Az itáliai mesterek munkái lenyűgözők, de az az idő elmúlt, a mi generációnknak is fel kell térképeznie, hogy mitől szól jól egy hegedű, tovább kell lépnünk.
Életútját végignézve látható, hogy sokféleképpen kapcsolódik a zenéhez: kamarazenész, oktató, koncertmester, szólista és időnként vezényel is. Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni?
Minden mindennel összefügg. Karmesternek és koncertmesternek lenni egyet jelent a zenekar vezetésével. Az oktatás is egyfajta vezetése a tanítványaimnak. Elismerem, bonyolult mindezt menedzselni, de minden tevékenységnek megvan a maga ideje a napjaimban. Közben folyamatosan keresem az egyensúlyt az életemben, hiszen a családi élet a legfontosabb számomra.
Nathan Giem szólistaként legközelebb 2019. január 23-án játszik a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, Brahms hegedűversenyét adja elő, Vásáry Tamás vezényletével.
Unger Anna