Kiteljesedő rekonstrukció
Összefoglaló egy megvalósult álom naplójának utolsó lapjaira.
A Zeneakadémia műemléki rekonstrukciója során, 2011–13-ban a számtalan megoldandó feladat között a legösszetettebb kihívást talán az „orgona-kérdés” jelentette. Tudtuk, hogy a felújítás kezdetekor az épületben álló hangszer nem felel meg sem a hangversenyezés, sem az oktatás követelményeinek, és a történeti hűséget a korszerűsítés innovatív elemeivel ötvöző műemléki rehabilitáció szempontrendszerének sem. A tapasztalatok alapján sejtettük, hogy az orgonaépítés kalandja mind térben, mind időben, mind pedig pénzügyi források tekintetében meghaladja az épületfelújítás kereteit. Így aztán már a kezdetektől egy, az európai uniós forrásból megvalósult fejlesztést léptékében és igényességében is kiteljesítő, ugyanakkor attól független, önálló projektben gondolkodtunk.
A Zeneakadémia műemlék épületével a századfordulón egyedülállóan szerves egységet képező Voit orgonák helyreállításának, rekonstrukciójának szakmai indokait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanszakának fiatal tanárai – Fassang László és Szabó Balázs – dolgozták ki és mutatták be az Egyetem döntéshozói számára. A Zeneakadémia Szenátusa az oktatási és művészi szempontokat mérlegelve 2010-ben döntött a műemlék épületben eredetileg felállított hangszer rekonstrukciójáról, amelyet végül Magyarország Kormánya 1502/2012. (XI. 16.) számú határozatával támogatott. Az orgona-projekt kalandosan kezdődött, és úgy is folytatódott, kezdve az eredeti alkotóelemek felkutatásától a közel 100 m³ térfogatú hangszer tárolási-raktározási nehézségein át az eredeti hangszer ismert technikai problémáinak kiküszöböléséig. Nagy hangsúlyt fektettünk a végső megszólalás és intonációs stabilitás szempontjából kritikus elemek megvalósítására; az 1907-1908-as légellátáshoz képest az orgona szélellátását a konstruktőrök jelentősen felülméretezték annak érdekében, hogy a hangzás a tutti fortissimók esetében is megőrizze erejét, azaz ne „fulladjon be”. A Nagyterem rekonstrukciója során a hangszer mögött évtizedeken keresztül fennálló hőhidat is megszüntettük: lefedtük azokat a kéményjáratokat, amelyek az orgona mögötti fal túloldalán futottak, és telente gyakorlatilag ráengedték a hideg levegőt az orgonára. A terem klimatizálása is az orgona szigorú igényeinek figyelembevételével valósult meg.
mind időben, mind pedig pénzügyi források tekintetében
meghaladja az épületfelújítás kereteit.” Fotó: Posztós János
A hányattatott sorsú hangszer megmaradt elemei közül kiemelkedik a homlokzati sípsor, amely a Zeneakadémia Nagytermének vizuálisan is meghatározó eleme, enélkül a Nagyterem történeti hűségű megjelenése elképzelhetetlen lenne. Az épületrekonstrukció során rögzítettük a hangszernek helyet adó épületszerkezetekben látható nyomokat, amelyek alapján nemcsak a homlokzati sípok eredeti pozíciója vált ismertté, de első bizonyítékát láthattuk a hangszer és a befogadó épület 110 évvel ezelőtt létrejött egységének. Az 1960-as évektől némaságra ítélt homlokzat eredeti pozíciójának visszaállításával nemcsak helyreállt az orgona belsőépítészeti tömegaránya, hanem egy rendkívül értékes előadási helyszínnel: a homlokzat előtt átjárható, a színpad felett elhelyezkedő orgonakarzattal is bővült a hangversenyterem. Ez volt az egyik első pillanat, amikor szembesültünk azzal, hogy a terem és a hangszer egykor különleges szimbiózisban jött létre és működött együtt. Az egyes regiszterek elhelyezése nemcsak praktikusan helytakarékos, de tudatosan szolgálja az elvárt hangzáskép kialakulását is. Szembeötlő a Voit-orgona hatalmas megszólalási felülete: a befoglaló teret körül határoló falak összfelületéhez viszonyítva a homlokzat és a két oldalsó orgonamű felületének aránya jelentősen meghaladja a legtöbb hangversenytermi orgonáét. A terem és hangszer tökéletesen működik együtt, a hangszerből a színek széles spektruma varázsolható elő rendkívül nagy dinamikatartományban úgy, hogy a megszólalás mindvégig elegáns, nemes marad, mentes mindenfajta tolakodástól, erőltetettségtől, hivalkodástól.
a hangszerből a színek széles spektruma varázsolható elő rendkívül nagy dinamikatartományban úgy,
hogy a megszólalás mindvégig elegáns, nemes marad,
mentes mindenfajta tolakodástól, erőltetettségtől, hivalkodástól.” Fotó: Posztós János
A 2015-ben lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként a Voit orgona rekonstrukciójának kivitelezési feladatait a németországi, 1882-ben alapított Johannes Klais Orgelbau GmbH & Co. KG és alvállalkozója, a hazai AerisOrgona Kft. látta el. Philipp Klais, a figyelemreméltó referenciákkal rendelkező orgonaépítő manufaktúra tulajdonos-ügyvezetője véleménye alapján a Zeneakadémia Nagytermében nemzetközi összefogással Európa egyik legnagyobb jelentőségű, az európai örökség védelme szempontjából is kiemelkedő hangszer-rekonstrukciója készült el, amelyre méltán lehetünk büszkék.
Lakatos Gergely
főmérnök, az orgona-rekonstrukció projektvezetője