Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelvben való sajnálatos tudatlanságom ellenére születésemtől a sírig szívemben és érzéseimben magyar maradjak, és ennek megfelelően odaadóan elő kívánjam mozdítani a magyar zenekultúra ügyét.

Liszt Augusz Antalnak

Kiteljesedő rekonstrukció

2019. március 6.

Összefoglaló egy megvalósult álom naplójának utolsó lapjaira.

Fotó: Posztós János

 

A Zeneakadémia műemléki rekonstrukciója során, 2011–13-ban a számtalan megoldandó feladat között a legösszetettebb kihívást talán az „orgona-kérdés” jelentette. Tudtuk, hogy a felújítás kezdetekor az épületben álló hangszer nem felel meg sem a hangversenyezés, sem az oktatás követelményeinek, és a történeti hűséget a korszerűsítés innovatív elemeivel ötvöző műemléki rehabilitáció szempontrendszerének sem. A tapasztalatok alapján sejtettük, hogy az orgonaépítés kalandja mind térben, mind időben, mind pedig pénzügyi források tekintetében meghaladja az épületfelújítás kereteit. Így aztán már a kezdetektől egy, az európai uniós forrásból megvalósult fejlesztést léptékében és igényességében is kiteljesítő, ugyanakkor attól független, önálló projektben gondolkodtunk.

A Zeneakadémia műemlék épületével a századfordulón egyedülállóan szerves egységet képező Voit orgonák helyreállításának, rekonstrukciójának szakmai indokait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgona tanszakának fiatal tanárai – Fassang László és Szabó Balázs – dolgozták ki és mutatták be az Egyetem döntéshozói számára. A Zeneakadémia Szenátusa az oktatási és művészi szempontokat mérlegelve 2010-ben döntött a műemlék épületben eredetileg felállított hangszer rekonstrukciójáról, amelyet végül Magyarország Kormánya 1502/2012. (XI. 16.) számú határozatával támogatott. Az orgona-projekt kalandosan kezdődött, és úgy is folytatódott, kezdve az eredeti alkotóelemek felkutatásától a közel 100 m³ térfogatú hangszer tárolási-raktározási nehézségein át az eredeti hangszer ismert technikai problémáinak kiküszöböléséig. Nagy hangsúlyt fektettünk a végső megszólalás és intonációs stabilitás szempontjából kritikus elemek megvalósítására; az 1907-1908-as légellátáshoz képest az orgona szélellátását a konstruktőrök jelentősen felülméretezték annak érdekében, hogy a hangzás a tutti fortissimók esetében is megőrizze erejét, azaz ne „fulladjon be”. A Nagyterem rekonstrukciója során a hangszer mögött évtizedeken keresztül fennálló hőhidat is megszüntettük: lefedtük azokat a kéményjáratokat, amelyek az orgona mögötti fal túloldalán futottak, és telente gyakorlatilag ráengedték a hideg levegőt az orgonára. A terem klimatizálása is az orgona szigorú igényeinek figyelembevételével valósult meg.

 

„A tapasztalatok alapján sejtettük, hogy az orgonaépítés kalandja mind térben,
mind időben, mind pedig pénzügyi források tekintetében
meghaladja az épületfelújítás kereteit.” Fotó: Posztós János

 

A hányattatott sorsú hangszer megmaradt elemei közül kiemelkedik a homlokzati sípsor, amely a Zeneakadémia Nagytermének vizuálisan is meghatározó eleme, enélkül a Nagyterem történeti hűségű megjelenése elképzelhetetlen lenne. Az épületrekonstrukció során rögzítettük a hangszernek helyet adó épületszerkezetekben látható nyomokat, amelyek alapján nemcsak a homlokzati sípok eredeti pozíciója vált ismertté, de első bizonyítékát láthattuk a hangszer és a befogadó épület 110 évvel ezelőtt létrejött egységének. Az 1960-as évektől némaságra ítélt homlokzat eredeti pozíciójának visszaállításával nemcsak helyreállt az orgona belsőépítészeti tömegaránya, hanem egy rendkívül értékes előadási helyszínnel: a homlokzat előtt átjárható, a színpad felett elhelyezkedő orgonakarzattal is bővült a hangversenyterem. Ez volt az egyik első pillanat, amikor szembesültünk azzal, hogy a terem és a hangszer egykor különleges szimbiózisban jött létre és működött együtt. Az egyes regiszterek elhelyezése nemcsak praktikusan helytakarékos, de tudatosan szolgálja az elvárt hangzáskép kialakulását is. Szembeötlő a Voit-orgona hatalmas megszólalási felülete: a befoglaló teret körül határoló falak összfelületéhez viszonyítva a homlokzat és a két oldalsó orgonamű felületének aránya jelentősen meghaladja a legtöbb hangversenytermi orgonáét. A terem és hangszer tökéletesen működik együtt, a hangszerből a színek széles spektruma varázsolható elő rendkívül nagy dinamikatartományban úgy, hogy a megszólalás mindvégig elegáns, nemes marad, mentes mindenfajta tolakodástól, erőltetettségtől, hivalkodástól.

 

„A terem és hangszer tökéletesen működik együtt,
a hangszerből a színek széles spektruma varázsolható elő rendkívül nagy dinamikatartományban úgy,
hogy a megszólalás mindvégig elegáns, nemes marad,
mentes mindenfajta tolakodástól, erőltetettségtől, hivalkodástól.” Fotó: Posztós János
 
 

A 2015-ben lefolytatott közbeszerzési eljárás eredményeként a Voit orgona rekonstrukciójának kivitelezési feladatait a németországi, 1882-ben alapított Johannes Klais Orgelbau GmbH & Co. KG és alvállalkozója, a hazai AerisOrgona Kft. látta el. Philipp Klais, a figyelemreméltó referenciákkal rendelkező orgonaépítő manufaktúra tulajdonos-ügyvezetője véleménye alapján a Zeneakadémia Nagytermében nemzetközi összefogással Európa egyik legnagyobb jelentőségű, az európai örökség védelme szempontjából is kiemelkedő hangszer-rekonstrukciója készült el, amelyre méltán lehetünk büszkék.

 

Lakatos Gergely
főmérnök, az orgona-rekonstrukció projektvezetője

Címkék