Az ízlés valaminek a tagadása. A zseni állít, mindig csak állít.

Liszt Ferenc
Prőhle Henrik

Prőhle Henrik

Pozsony, 1936. június 8. – Budapest, 2022. január 20.

Fuvolaművész, szólista és kamaramuzsikus, egyetemi tanár.

Édesanyja, aki a bécsi zeneakadémiára járt, fontosnak tartotta, hogy gyermekei is zenét tanuljanak. Prőhle Henrik mérnöki pályára készült, de végül a zenei hivatás mellett döntött.
 
A József Attila gimnázium diákjaként párhuzamosan a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában, Jeney Zoltánnál folytatta zenei tanulmányait. 1956-ban felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben végzett Hartai Ferenc növendékeként. Részt vett Aurèle Nicolet mesterkurzusán. 1957-től első fuvolista a MÁV szimfonikus zenekarban, 1961-től a Magyar Állami Operaház és a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarában.
 
Szólistaként Pernye András zenetörténész, kritikus figyelt fel rá az 1965-ös Budapesti Nemzetközi Fuvolaversenyen, és elismerő cikket írt róla. Ettől kezdve rendszeresen játszott versenyműveket a Budapesti Filharmóniával, a Miskolci Filharmonikusokkal. Együtt dolgozott többek között Ferencsik János, Kórodi András, Mura Péter, Lukács Miklós, Lamberto Gardelli, Gianandrea Gavazzeni, Giuseppe Patanè karmesterekkel.
 
Mintegy húsz magyar bemutató fűződik nevéhez, játszotta mások mellett Petrovics Emil fuvolaversenyét és Fekete-Győri István, Kalmár László neki írt darabjait, amiket a Magyar Rádió zenei felvételeken rögzített. Rádió- és lemezfelvételek készültek vele folyamatosan klasszikusok műveiből is, Poulenc, Casella, Martin, Taktakisvili, Bartók (Arma Pál feldolgozásában) és más zeneszerzőktől. A Budapesti Bach Trió tagjaként 1978-tól tizenöt éven át adott hangversenyeket Horváth Anikó csembalóművésszel és Kiss Domonkos Judit gordonkaművésszel.
 
Tanári pályája a Győri Zenei Szakközépiskolában 1964-ben indult, majd folytatódott 1971-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán. 1975-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán docens, 1992-től egyetemi tanár. 1996 és 2006 között a fúvós tanszék vezetője volt.
 
A magyar zenepedagógiai élet aktív részese, az Országos Zenepedagógiai Szakosztály fafúvós tagozatának vezetője. Tantervek írásában, továbbképzések, fuvolás találkozók szervezésében és közreműködésében vett részt. Zenei bizottságok tagja, tevékeny részese volt zenei versenyeknek, ahol rendszeresen szerepelt zsűritagként, elnökként. Átiratai és közreadásai jelentek meg a Zeneműkiadónál, e tevékenységével a fuvolairodalom repertoárjának bővítésében vállalt jelentős szerepet.
 
Jeles tanítványa, Fülep Márk fuvolaművész írta 75. születésnapi köszöntőjében: „Tudom, hogy bármikor meglátogathatom, fellépéseim előtt megkereshetem. Ebben is példa előttünk: nem csak énekeseknek fontos az állandó külső ellenőrzés, hangszeres játéknál ez éppoly jól eső és hasznos. Annak ellenére, hogy a tanítástól lassan, de megelégedéssel, békességesen elbúcsúzott, széleskörű szakmai jelenléte változatlan és mindig érdeklődéssel van növendékei iránt."
 
Díjai: Bartók–Pásztory-díj – 1986., az Operaház Komor Vilmos emlékplakettje – 1992., a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje – 1996., Doppler-díj – 2001., a Magyar Felsőoktatásért emlékplakett – 2006.
 
Csanda Mária