A legkisebbeknek sincs megtiltva, hogy nagy dolgokról álmodjanak, sőt törekedjenek is nagy dolgokra – szerényen, képességeikhez mérten.

Liszt Augusz Antalnak

Ney Tibor

Budapest, 1906. április 20. – Budapest, 1981. február 6.
 
Hegedűművész, tanár. Édesapja, Ney Bernát, valamint unokabátyja, Ney Dávid operaénekesek. Ney Tibor Bloch József, majd a Zeneakadémián Zsolt Nándor és Hubay Jenő tanítványa volt, 1926-ban kapott hegedűművészi oklevelet. Világszerte koncertezett, így játszott a Furtwängler vezényelte Berlini Filharmonikusok zenekarában, szerepelt Indonéziában. Többször kamarapartnere volt Fischer Annie zongoraművész. 1926-tól az Operaház zenekarának tagja. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenymestere 1932–1966 között. A Magyar Vonóstrió alapító tagja Banda Mártonnal és Banda Edével, 1948–1960-ig, mellyel magyar és francia kamaraműveket mutatott be.
 
Egy interjúban így nyilatkozott kamaraegyütteséről és a zenekari játékról: „Nagyon fontosnak tartottam azt a pár évet, amíg ebben a feladatkörben dolgozhattam. Hiába kiváló szólista valaki: az együttmuzsikálás, az összjáték külön stúdium, nélküle a legvirtuózabb tehetség is hamar elsüllyed a zenekar »mélyvizében«. Különösen a vonósokra érvényes ez, hiszen ott a szólóirodalom nagysága miatt nagyobb a terület vonzása. A zenekari játék nagyfokú, speciális alkalmazkodó képességet követel, és ezt jobb korán, még a tanulmányok során kifejleszteni, mint később."
 
1960-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakán tanított hegedű főtárgyat és zenekari játékot 1974-ig, nyugdíjazásáig. Kottakiadások közreadója, Paganini-, Tartini-, Nardini-, Weiner Leó- zeneműveket, -hegedűversenyeket adtak ki gondozásában. Erről a munkájáról nyilatkozta: „a Berkeley egyetemtől hallatlanul izgalmas fotokópiákat kaptam. Sok örömöt hoz ez a munka és egy nagyon érdekes felismerést: a korai barokk hegedűszólam egész világa, az ékesítések, melizmák, fioriturák mind-mind a korabeli, ma már utánozhatatlan tökéletességű énekhang technikai eredményeit ültették át hangszerre." Rádió- és lemezfelvételek őrzik játékát, így az Otto Klemperer vezényelte J.S.Bach V. Brandenburgi verseny szólistájaként.
 
Lehel György karmester így emlékezett róla: „muzsikus volt, egy olyan családból, mely Ney Dávid óta öregbítette hazánk zenekultúráját. De nagyszerű hegedűművész is volt, a Hubay-iskola követe, gyakran szereplő igazi szólista. […] Nekem elsősorban koncertmester. Csak a karmester a megmondhatója, csak karmester érzi a saját bőrén, mit jelent egy kiváló koncertmester a zenekarban. […] sohasem a hegedű volt a végcél, pedig kevesen birtokolták ennyire a hangszert, hanem a zene szolgálata".
 
Díjai: Érdemes művész (1967), A Magyar Rádió aranygyűrűje
 
(Csanda Mária)