Balázs János és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Rahmanyinov versenyművei méltán képezik a zongorarepertoár törzselemeit. Balázs János és a Charles Olivieri-Munroe által dirigált Nemzeti Filharmonikus Zenekar két egymást követő este adják elő e remekműveket – kiegészítve azokat a virtuóz Paganini-variációkkal. A nyitódarab az ifjú Rahmanyinov első nagyszabású szerzeménye, melyet 1917-ben jelentősen átdolgozott a forradalmi zavargások közepette. Végső formájában a darab megőrzi fiatalos lendületét és frissességét, de immár egy érett, szakavatott mester keze nyomát viseli magán. A második zongoraverseny elsöprő sikere volt az az esemény, amely kisegítette Rahmanyinovot az őt éveken át gyötrő depresszióból. A mű töretlen népszerűsége nem véletlen: a letisztult szerkezet, a zenei alapanyag organikus és gazdaságos használata, valamint a megindító líraiság joggal helyezte piedesztálra a kompozíciót. Az ördögi hegedűs, Paganini legendáját narratív módon feldolgozó variációsorozat teljes művészi érettségében mutatja meg a késő romantika egyik legkiemelkedőbb alkotóját.