Az Akadémián eltöltött idő alatt tanultam meg a fegyelem és a kemény munka alapjait, melynek aztán egész életemben hasznát vettem.

Solti György
Fellélegzés #6 – Brahms, Sosztakovics

2020. augusztus 22. 20.00-21.00

Nagyterem

Fesztiválakadémia 2020

Fellélegzés #6 – Brahms, Sosztakovics

Dietrich–Schumann–Brahms: a-moll hegedű-zongora szonáta („F-A-E”) – 3. Scherzo (Brahms), WoO 2
Zalai Antal (hegedű); Farkas Gábor (zongora)
Schumann: Öt darab népies stílusban, op. 102
Várdai István (cselló), Farkas Gábor (zongora)
Szergej Jeszenyin: Nem siratlak; Rád nézek, s szívem elszorul!
Molnár Piroska (színészművész)
Sosztakovics: Brácsa-zongora szonáta, op. 147
Maxim Rysanov (brácsa), Fejérvári Zoltán (zongora)
„Frei aber einsam” – szabad, de magányos. Ez volt Joachim József, a 19. század legjelentősebb hegedűvirtuózának kedvenc maximája, s amikor barátai meglepték egy többszerzős szonátával, a szonátának az „F.A.E.” címet adták. Három zeneszerző írta a művet, Albert Dietrich, Robert Schumann és a húszéves Johannes Brahms, de az ünnepeltnek nem árulták el, melyik tétel kitől származik. Persze nem okozott számára problémát, hogy a rejtvényt megfejtse. Brahms Scherzo-tétele – amelyet Zalai Antal szólójával hallhatunk a koncerten – már minden ízében magán viseli a nagy Brahms-művek stílusjegyeit. Amíg ez a scherzo a legkorábbi fennmaradt Brahms-művek közé tartozik, Sosztakovics brácsaszonátája a szovjet szerző életművének utolsó darabja. A háromtételes mű – amelynek előadására aligha létezik avatottabb páros, a Maxim Rysanov, Fejérvári Zoltán duónál – valódi összegzés: a szépségnek és keserűségnek valamiféle különleges, csak Sosztakovicsra jellemző elegye jellemzi. A záró C-dúr akkord pedig éppoly kétértelmű, mint Sosztakovics zenéjében minden: talán arra utal, hogy mégiscsak lehetséges a boldogság, vagy talán arra, hogy a boldogság csak a túlvilágon lehetséges.

Rendező:

Fesztivál Akadémia Budapest

Jegyár:

1 000 Ft

Hasonló események: