Minden gyerek zenével születik. Nincs olyan csecsemő, akit ne érintene meg Mozart vagy Bach zenéje. Vagy épp a WellHello, attól függően, hogy mivel találkozik otthon. A Zeneakadémia ifjúsági programjai érthető módon nem a popkultúra értékeivel kívánják megismertetni a kicsiket és a nagyobbakat, hanem azzal a három zenei világgal, amely az intézmény oktatását és hangversenyéletét is meghatározza, vagyis a klasszikus zenével, a népzenével és a jazz-zel.

Immár a Liszt-kukacok Akadémiájának negyedik „tanévében” járunk, s ez alkalomból gyorsan mondjuk köszönetet mindenkinek, aki járt nálunk és vitte a hírünket, no és persze veregessük meg saját – egyre izmosabb – vállunkat. A Zeneakadémia újranyitása óta tartottunk több mint hatvan kiscsoportos foglalkozást, közel harminc ismeretterjesztő hangversenyt a Solti Teremben, illetve a Nagyteremben, szerveztünk „Nagy Liszt-kukac Napot” és felépítettük 20.000 LEGO-kockából a Zeneakadémiát (amely immár a Liszt Ferenc téri épület büféjében folyamatosan megtekinthető). Fokozatosan bővítettük a repertoárunkat, amennyiben van már jazz-játszóterünk általános iskolásoknak, akiknek vezetett túrákon is bemutatjuk az épületet, és elindítottunk egy zenés drámapedagógiai programot gimnazista osztályok számára.

A kiscsoportos foglalkozások továbbra is a 6–10 éves korosztálynak szólnak, a 10–15 éves korosztálynak szóló ismeretterjesztő hangversenyeknek pedig az őszi évadban hősök, tündérek és bohócok a főszereplői. A sorozat négy koncertje nemcsak négy izgalmas személyiséggel ismerteti meg a gyerekeket, hanem a zenetörténet meghatározó stílusaival is, hiszen az első koncerten egy romantikus fuvolaszonátán keresztül élhetjük át a vízi tündér tragikus történetét, a második alkalommal egy Bach-kantátában találkozunk az erény és a gyönyör között dönteni kényszerülő Herkulessel, a harmadik alkalommal Kodály klasszikusában köszön ránk a nagyotmondó Háry, míg a záró koncerten a 20. század eleji avantgárd egyik kulcsművében, Schönberg Pierrot lunaire-jében lép a Solti Terem színpadára a Holddal hadakozó bánatos bohóc.

Ami nem változott, az a hitvallásunk (hogy nagy szavakat használjunk). Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a zene nem puszta szórakozás, hanem ember mivoltunk lényegére tanít, s ezért aligha lehet elég korán kezdeni a vele való megismerkedést. Ahogy Shakespeare fogalmaz: „Az ember, aki legbelül zenétlen, / S eltörnek lelkén az összhangzatok, / Az kész az árulásra, tőrvetésre: / Szelleme a tompa űr sötétje, / Lelke csönd; a néma árnyékvilág. / Ne bízz benne. Hallgass a zenére!”