Fokozatosan emelni kell a zeneművészet megértésének, kultiválásának és gyakorlatának színvonalát. Ez a feladat főképp az új Akadémiára hárul.

Liszt Augusz Antalhoz

A visszatérő lantmotívum

2018. augusztus 6.

Szépség, ritmus, poézis, fantázia, dallam, összhang – a nagyterem felülvilágító ablakainak feliratai. A különleges tetőablakok Róth Miksa munkái, ahogy a Zeneakadémia többi ablaka és az üvegezett ajtók is. Gellér Katalin művészettörténész, a mester munkáinak jó ismerője azt mondja: Róth Miksa szokatlanul visszafogta magát az ablakok tervezésekor.

Szerették az építészek, mert kiválóan alkalmazkodott az adott épület stílusához és a tervezői elképzelésekhez. Ezt az épületet nyilvánvalóan nem akarta túldíszíteni: a Zeneakadémia ólomüveg ablakai geometrizálóbbak, stilizáltabbak annál, mint amilyenek lehetnének ebben a gazdagon díszített környezetben. Nem is nevezhetjük szecessziósnak őket, a bécsi art deco volt, ami erőteljesen hatott a mesterre: az is elképzelhető, hogy egy ismert bécsi műhely mintakönyvét használta, annyira arra emlékeztetnek a motívumok. Feltűnő a törekvése, hogy az ablakok minél több fényt engedjenek át, vagyis levegős kompozíciót alkalmaz, nem túl sok színnel. Különlegesen szép viszont a konstrukciót alkotó ólomrajz, a hosszú ólomsínek, amelyek az üvegtáblákat osztják. A felső részek virágmotívumai is stilizáltak, színeikben visszafogottak: a zöld, a halványdrapp, a sárga dominál. Az ajtókon már több a szín, a formavilág is inkább szecessziós. Az emeleti ajtók savmaratott üvegtábláit íves, gazdagon díszített bordűr veszi körbe.  

 

Fotó: Zeneakadémia / Fazekas István
 

A nagyterem mennyezeti felülvilágító ablakai is ólmozott üvegablakok, préselt „üvegszemekkel”. Róth Miksa még azt is átgondolta, hogy az épületet általában este használják, úgyhogy a villanykörtéket is betervezte, amelyekkel meg lehet világítani őket, amikor kívülről már nem jönne át rajtuk fény. A nagyterem többi ablakán a mester egyetlen motívumot ismétel: a lantot. Ami, látjuk, sokszor visszatér a belső díszítésben, úgyhogy feltételezem, hogy az alkotók együtt gondolták át annak a sokféleségnek az összehangolását, amely a Zeneakadémia belső díszítéseit jellemzi. Annak ugyan nem találtuk semmilyen írott nyomát, hogy találkoztak volna, de biztosra veszem, hogy a koncepciót megbeszélték, átnézték, és akár formálták is egymás terveit. A stílusok sokféleségén keresztül pedig megalkották az összhangot, amelyet ma is láthatunk, és amelynek hatása a ma koncertlátogatóját is lenyűgözi.  

 

Gellér Katalin

Címkék