Új kiállítás nyílt a Liszt Múzeumban
Május 22-én megnyílt „A Don Sanche-tól a Via Crucisig” című új időszakos kiállítás a Régi Zeneakadémia földszintjén és első emeletén a Liszt Múzeum gondozásában. A kiállítást megnyitotta Dr. Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora és Dr. Hervé Ferrage, a budapesti Francia Intézet igazgatója.
Az idei nemzetközi kiállítás ötletét a Nemzetközi Lisztománia Egyesület és francia Liszt-kutatók vetették fel abból az alkalomból, hogy a tervek szerint Liszt operáját, a Don Sanche-t előadják Debrecenben, majd jövő októberben a franciaországi Liszt-fesztiválok helyszínén, Châteauroux-ban szólaltatják meg, amelyhez majd a jelen kiállítás bemutatása is kapcsolódik társrendezvényként.
A Don Sanche, avagy a szerelem kastélya című egyfelvonásos meseoperát Liszt 13-14 évesen komponálta Párizsban, ahol az Opera nyolctagú zsűrije, köztük Cherubini, Boieldieu és Lesueur 1825-ben előadásra érettnek ítélték meg. A mű zenei anyaga leginkább a kései klasszika, és a korai olasz operák dallamvilágából építkezik. A budapesti kiállítás Liszt és az opera viszonyát tárja a nagyközönség elé. Az első rész a párizsi operai előadói gyakorlat kontextusába helyezi Liszt fiatalkori zenés színpadi művét. A második rész különböző példákon keresztül bemutatja/körüljárja Liszt későbbi – Weimarhoz, Rómához és Budapesthez is kapcsolódó – műveiben az operának mint műfajnak és műfaji sajátosságainak jelenlétét.
Liszt Múzeum / Török Miklós
Ez a zenetörténeti jelenség a kor izgalmas témája, különösen Liszt műhelyében. A 19. század közepén, az opera műfajának megújulásával párhuzamosan gyökeres változások mentek végbe az oratórium 19. századi felfogásában, az oratórium felépítésének elképzelésében is. A műfajnak újfajta esztétikai elvárásoknak kellett megfelelnie, és meg kellett találnia a helyét és funkcióját az opera mellett. Ráadásul a két műfaj nem határolódott el élesen egymástól, rengeteg finom árnyalat szövi át őket. A belső dráma kifejtésének utolsó befejezett, egyben legkoncentráltabb megfogalmazása Liszt életművében a Via Crucis, melyet Budapesten fejezett be 1879-ben, és itt volt az ősbemutatója is, épp 50 évvel a kompozíció elkészülte után, ezért zárul a kiállítás az életútnak e szakaszával Budapesten. Az opera és az oratórium műfajának egymásra gyakorolt hatását vizsgálva kerülnek a bemutatott anyagok közé Liszt oratóriumai, illetve ezek színpadi előadásai. Emellett természetesen helyet kapnak Liszt operaátiratai, az opera előadásokat vezénylő Liszt alakja, az operákról esszéket író zeneszerző gondolatai, és jelzésszerűen a felmerült újabb konkrét operatervek.
Liszt Múzeum / Török Miklós
A kiállítás felépítése tehát a fiatalkori operától a belső drámát kifejező kései oratóriumokig ível, Párizstól Budapestig, amelynek időbeli szálát a múzeum középső termében elhelyezett tárlók és a tabletek anyaga mutatja be. A földszinti, második részben operaátiratokból és olyan más műfajú kompozíciókból látható válogatást, amelyek vagy eredetileg operának készültek, mint a Jeanne d’Arc, vagy a kompozíció felépítése egyértelműen operai jelenet mintájára készült, mint például a Strassbourgi harangok című kantáta. Az együttműködés nevében a lenti tárlóknál is igyekeztünk a francia és magyar színt hangsúlyozni, amely természetesen Liszt életében is kiemelt szerepet kapott.
A kiállítás anyaga három ország archívumainak, múzeumainak gyűjteményéből tevődik össze: Párizsból a Bibliothèque Nationale de France és az Archives Nationales dokumentumait kölcsönözte a múzeum, Liszt portréja Châteauroux-ból, a Musée Bertrandból érkezett, Weimarból a Goethe-Schiller Archiv és a Herzogin Anna Amalia Bibliothek anyagait kapták meg digitális másolatok formájában. Itthon Liszt saját gyűjteménye mellett a Zeneakadémia Kutatókönyvtára, a Magyar Állami Operaház Archívuma, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti tára és Zeneműtára, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum és az MTA BTK Zenetudományi Intézet Múzeuma anyagai tekinthetőek meg eredeti formában vagy digitális változatban.
Liszt Múzeum / Török Miklós
A kiállítás két kurátora Domokos Zsuzsanna és Nicolas Dufetel, a kiállítást magyar részről a Liszt Múzeum teljes kollektívája hozta létre. Az installációt Farkas Csilla készítette Bősze Tímea segítségével. Peternák Anna, Török Márton, Török Miklós, Avar Katalin, Békéssy Lili, Mona Dániel a háló-dolgozószobában található érintőképernyős asztalra a kiállítás tematikájára épülő élvezetes interaktív műveltségi játékot is tervezett, amely honlapunkon is hamarosan elérhetővé válik. A játékosok varázskastélyban segíthetnek eligazodni egy ifjú lovagnak, akinek célja megtalálni a szép királylányt. Ehhez azonban minden teremben kérdésekre kell válaszolni, melyek Liszt Ferenchez, a múzeum gyűjteményéhez és főleg az újonnan nyílt időszaki kiállítás tematikájához kapcsolódnak. Az érintőképernyő felületén bizonyos pontokat megérintve egyes tárgyak, élőlények mozogni kezdenek. Az éles szemű játékosok több helyszínen is rejtett utalásokat fedezhetnek fel Liszt Ferencre és műveire, elsősorban a kincstárban és a kápolnában, de az előcsarnokban, a könyvtárban, a börtönben és a trónteremben is. A végső állomás a trónterem, ahol a lovag megtalálja a királylányt, ez a helyszín már egyértelműen utal a szerelem kastélyára, felidézve Liszt Ferenc egyetlen befejezett operájának címét és témáját.
Liszt Múzeum
A kiállítást a budapesti Francia Intézet és a Nemzetközi Lisztománia Egyesület támogatta.