A két magyar nem csak játszotta a zenét, ők maguk voltak a zene – minden idegszálukban – egészen az ujjuk hegyéig.

Adelheid von Schorn Reményiről és Lisztről

Ünnepi konferencia és szentmise Dobszay László születésnapján

2018. január 30.

Dobszay László munkásságát bemutató előadásokkal és koncerttel tisztelegnek kollégái, tanítványai, barátai és családtagjai a Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár előtt. A február 3-án rendezett szimpóziumról Dobszay Ágnest, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének vezetőjét kérdeztük.

Mióta rendezi a tanszék ezt a konferenciát, és mi lesz a központi témája idén?

Hetedik alkalommal szervezzük ezt a szakmai megemlékezést, mindig a február 2-ához – Dobszay László születésnapjához – legközelebb eső hétvégén. Idén Richter Pál tanár úrral közösen találtuk ki, hogy a népzenekutató Dobszay Lászlót szeretnénk bemutatni. Édesapám ugyanis népzenészként is működött tudományos pályájának szinte kezdetétől. 1966-ban – miután megírta szolfézskönyv-sorozatát (A hangok világa – a szerk.), Kodály Zoltán meghívására csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjához. Ekkor elsősorban a népzenei gyűjteménnyel foglalkozott Rajeczky Benjáminnal és Szendrei Jankával együttműködésben.

 

Dobszay Ágnes. Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea

 

Pontosan milyen feladatokat végzett a kutatócsoportban?

Elsősorban népdalokat rendszerezett, gyűjtéseket végzett, máskor például Bartók Béla által lejegyzett dallamokat válogatott. Többször mesélte is, mekkora élményt jelentett számára, amikor rábukkant egy-egy eredeti Bartók- lejegyzésre.  A népzenei anyaggal való intenzív foglalkozás következtében jól ismerte a Zenetudományi Intézetben található teljes népzenei gyűjteményt. Minden népdallal többször is találkozott. A népzene ismerete pedagógiájában, zenei világában is ösztönözte. Megértette, miért tartja Kodály Zoltán olyan fontosnak a népzenét a zeneoktatásban: a gyermekek számára a népzene értékes, igényes és könnyen megtanulható zene. Ezért épül A hangok világának tananyaga is főként népdalokra.

Milyen előadások és előadók várhatók a konferencián?

Terveink szerint elsőként Richter Pál beszél édesapám népzenei gyűjtéseiről, majd Sárosi Bálint – a népzenészek doyenje–mesél közös népdalgyűjtő útjaikról. A népénekekről három előadást hallhatnak az érdeklődők: Papp Ágnes gregorián eredetű népénekekről, Papp Anette a népének oktatásáról, Gaál Eszter pedig egy halottas népénekekkel foglalkozó kéziratról ad bővebb összegzést. Pávai István tanár úr Dobszay Lászlóval való kapcsolatáról tart előadást, a nap zárásaként Sebő Ferenc mutatja be az édesapám által szerkesztett Népdaltípusok katalógusa c. gyűjteményt. .  A rendezvény végén rövid koncert is lesz a Népzene és Egyházzene Tanszék növendékeinek közreműködésével. Olyan népénekeket adnak majd elő, amelyek kapcsolódnak Dobszay László gyűjtéseihez.

A konferenciát megelőző napon, február 2-án szentmisével ünneplik a születésnapot.

Ez tulajdonképpen egybeforrott Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepével. A szertartás fél 7-kor kezdődik az Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplomban. Édesapámnak mindig is fontos volt ez az alkalom, és szorgalmazta, hogy a mise előtti körmenet hagyományát újítsák meg. A szentmisén a Schola Academica fog közreműködni, és természetesen megemlékeznek majd Dobszay Lászlóról is.

Mint a „Dobszay-örökség” fő kezelője, hogyan éli meg ezt a helyzetet, feladatot?

Nem könnyű, és egyedül nem is bírnám. Mi, a tanszék, és a tanítványok vagyunk a letéteményesek. Édesapám annyira szerteágazó tevékenységet folytatott, hogy csak sokan együttműködve tudjuk folytatni a munkáját. Törekszünk szellemiségének, nyitottságának közvetítésére, a napi gyakorlatba is átvihető egyházi és zenei tudás továbbadására. Tesszük mindezt minél magasabb zenei és művészi színvonalon, gazdagítva a Zeneakadémia képzéseit is.

U. A. 

Címkék