kamara.hu – Varázshegy

2017. július 10.

Az Elsők és utolsók, valamint a Fordulópont után egy újabb találó cím, a szintén az irodalomból kölcsönzött Varázshegy fogja össze idén a Zeneakadémia már hagyományosnak számító őszi kamarazenei fesztiváljának programjait. A kamara.hu-nak két kiemelkedően fontos tulajdonsága van. Az egyik, hogy a fellépők valamennyien a házigazda művészházaspár baráti-zenei körébe tartoznak, s nem mellesleg napjaink legkiválóbb muzsikusai, akik külön-külön és együtt is a világ vezető koncerttermeinek rendszeres fellépői. A másik az ugyanezzel a precizitással megalkotott műsor. Ahogy az Elsők és utolsók címet egyszerű volt a zeneszerzői életművekre vonatkoztatni, és a Fordulópont is világosan kijelölt bizonyos műveket, a Varázshegy sokkal kevésbé konkrét. Simon Izabella és Várjon Dénes ezúttal is két irányból közelítették meg a címadást. Egyrészt irodalmi kapcsot kerestek a zenéhez (ahogy a kiegészítő programokkal is a társművészetek harmóniájának fontosságát igyekeznek kiemelni), másrészt olyan fogalmat kerestek, amely önmagában is asszociációk sokaságát indítja el. Az eredeti Varázshegy és a kamara.hu valóságból és problémákból kiragadó ereje között kétségkívül fellelhető hasonlóság, a fesztivál a béke szigeteként várja a kikapcsolódni és művelődni vágyókat. Akárcsak a regényben, itt is teljes filozófiai rendszereket ismerhet meg, aki nyitott füllel és szívvel érkezik a Zeneakadémiára. És metaforikus értelemben a kamara.hu is „hegy”, abban a tekintetben, hogy a művészi színvonal csúcsát nyújtja – ezzel varázsolva el garantáltan az ide ellátogatókat.

 

 

Az idei koncertek műsorait pedig a varázshegy mint szó kovácsolja egységekbe: a varázs, a mese, a fantázia, a balladaiság, az elbeszélés az, ami összeköti egy-egy program műveit. Minden hangverseny egy történet, melyben kontrasztok vannak ugyan, de szerves részét képezik az egésznek. Így kerülhet Ligeti Brahms és Schubert közé, Schönberg Mahler mellé, egy francia, egy lengyel, egy morva és egy osztrák egymás után, és még folytathatnánk a különleges összeállítások sorát. Vannak szorosan összeköthető szerzők, mint Bach és Busoni, vagy Brahms és Schumann, és általánosságban elmondható, hogy a szünetek előtti és utáni részek mindig egy-egy összefüggő blokkot alkotnak. Találkozunk meseszerű lényekkel, mint a szerelmes költő, a szellem, a vándorlegény, a rémkirály, vagy épp a halál és a lányka, műfajilag pedig a szabad fantáziától a szigorú szerkesztésű fúgáig sok mindennel. A mese lesz a központi témája az irodalmi beszélgetésnek is, ahol Simon Izabella és Várjon Dénes Boldizsár Ildikó mesekutató-írót látja vendégül, a gyerekek pedig Hamupipőke zenei világába kukkanthatnak be november 18-án. Ez a mesekönyv, vagyis a fesztivál mindenkinek tartogat kedves élményeket, érdemes tehát meghallgatni, leginkább az egész idei gyűjteményt, mert ilyen mesélőkkel és történetekkel ritkán találkozik az ember.