Az Egyházzene Tanszék A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Az Egyházzene Tanszék műsora az egyházi év legkiemelkedőbb, zeneileg is leggazdagabb időszakát állítja középpontjába. A virágvasárnappal kezdődő és húsvét ünnepében kiteljesedő nagyhét az egyházzenei szolgálatot végzők számára mindenkor az év legfontosabb feladata volt. Szertartásrendje eltér az év rendes menetétől, ősi énekanyagát és a hozzá csatlakozó többszólamú tételeket, népénekeket, orgonazenét az énekesek, hangszerjátékosok különös figyelemmel, művészi tudásuk legjavát nyújtva adták elő, a zeneszerzők a zenetörténet valamennyi korszakában a legnagyobb gonddal, a régi hagyományokat tiszteletben tartva komponálták meg a nagyhéten elhangzó műveiket. Így volt ez a protestantizmus idején is; a korai protestáns liturgia a közös örökségnek sok elemét megőrizte. A 19. században meginduló liturgikus és egyházzenei reformok igyekeztek a régi egyházi szertartásrendhez, az ősi gregorián örökséghez és az arra épülő reneszánsz vokálpolifónia ideáljához visszatérni, a zeneszerzők ezek szellemében írták nagyheti tételeiket. A műsorban – virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat és húsvét vasárnap ünnepi rendjét követve – az egyes napok legfontosabb tételei hangzanak el. Az összeállítás az ünnepi időszak sajátosságainak megmutatása mellett egyházzene-történeti utazás is, hiszen több évszázad vokális és hangszeres – elsősorban orgonás – terméséből, azok gazdag és változatos anyagából válogat. A gregorián zene mellett középkori polifon, reneszánsz, barokk, romantikus és kortárs művek is elhangzanak a Tanszék hallgatóinak és tanárainak előadásában, mind a katolikus, mind a protestáns örökségből.