Szőllősy–Ligeti-est A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Lehetséges-e, hogy egy zeneszerző, aki évtizedekre visszanyúló szóbeli megnyilvánulásaiban az életet tragédiának, a világot megmagyarázhatatlan és nyomasztó káosznak tekinti, aki csaknem minden leírt kottafejében a gyászról, az elmúlásról beszél, művein keresztül szépséget, tisztaságot, felemelkedést, vigasztalást sugároz hallgatóinak?” Kárpáti János zenetörténész teszi fel a kérdést Szőllősy Andrásról szóló esszéjében, amelyben arról is beszél, hogy Szőllősy „a Bartók utáni magyar zeneszerzés egyik legjelentősebb képviselője, Ligeti György és Kurtág György mellett a »harmadik« mester.” A tíz éve elhunyt zeneszerző és zenetudós alakját idézi meg a koncert, amely Szőllősy kevés fennmaradt ifjúkori kompozíciójának egyikével, az 1955-ös Kolozsvári éjjellel kezdődik, s utolsó befejezett alkotásával, a Kroó György emlékére írott Addióval fejeződik be. A hangverseny középpontjában az 1985-ös, mezzoszopránra, fuvolára és brácsára komponált ciklus, a Lakatos István költeményeinek részleteire írott Töredékek hangzik el, s a Szőllősy-műveket Ligeti-kompozíciók választják el (vagy éppen: kapcsolják össze).