Mozduló Hangok A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Egy megkésett ősbemutató és számos magyarországi bemutató szerepel a Zeneakadémia hallgatói számára meghirdetett kurzus prezentációján. Az est előadói színpadi értelemben ütőhangszeresek és karmesterek. Talán ez utóbbi esetében a többes szám nem teljesen megszokott egy koncert során, de épp ez az ötlet indította Kósa Gábort a nyolcvanas évek végén Zene 5 karmesterre és ütőhangszerekre című darabjának komponálására. A kurzus programjába ehhez kapcsolódva az elmúlt ötven év magyar és nemzetközi munkáiból olyan ütőhangszeres művészeket és / vagy karmestert illetve esetenként több karmestereket foglalkoztató darabokat gyűjtöttünk össze, melyekben az előadók mozdulatai esetenként akkor is zenei jelentéssel bírnak, ha ezekhez nem kapcsolódik hang. A hangszerjáték vagy a vezénylés látványa, mint zenei aktus azonban ennél valamivel korábban már előfordul a nyugati zene történetében. Vizuális zene műfaji megjelölést használó darabok már a hatvanas évek elején is keletkeztek. Ezekben közös, hogy a kompozíció auditív rétegeket gyakran egyáltalán nem tartalmaz, szerzőjük mégis zenei kompozícióként tekint munkájára. Az esten bemutatott művek közül a legrégebbi Dieter Schnebel 1962-ben karmester szólóra komponált Nostalgie című műve. Az est másik végpontjának tekinthető Georges Aperghis pusztán ütőhangszeres triója az 1981-ben keletkezett rendkívüli technikai nehézségű mű, a Les Guetteurs de Sons című alkotás, melynek sajátossága, hogy mindhárom előadó két dobon játszik mindössze, ezek közül azonban az egyik pedállal szólaltatható meg, azaz a mozdulat látványa nélkül keletkezik hang, hasonlóan azokhoz a hangokhoz, melyeket az előadók a szájukkal keltenek, ugyanakkor számos olyan ütést imitáló mozdulat is szerepel a partitúrában, melyeknek nincs hangja, vagy akár melyek hangját a fent leírt módon egy másik előadó adja. Ezzel a művel párhuzamba állítható az amerikai Mark Applebaum, a Stanford egyetem professzora által 1995-ben három karmesterre komponált rövid műve a Tlön. A kurzus vezetője Ajtony Csaba, aki jelenleg a kanadai University of Victoria karmester-tanára és többek között a “Conducting as Interdisciplinary Performance” című tanulmány szerzője.