Concerto Budapest

A mesteri szakértelem és a művészi ihlet, s éppígy az örökölt tradíció és a személyes mondandó kettőssége jellemzi majd e koncert programját csakúgy, mint a fellépők együttműködését a pódiumon. Mindjárt a hangverseny első száma, Richard Wagner Siegfried-idillje ilyen testvérerényeket tesz érzékletessé: a szerenád-hagyomány vállalását és a legsajátabb alkotói – és férji – vallomását állítva a középpontba. Robert Schumann 1850-ben komponált a-moll csellóversenye (a szerző meghatározásában: hangversenydarab gordonkára zenekari kísérettel) pedig olyan muzsikus szólójával hangzik majd fel, aki személyében valóságos megtestesülése a fent említett értékek oly kívánatos harmóniájának. Perényi Miklós ez a nagy hangszeres művész, aki a koncert második részében igazán méltó partnerekkel, a Keller Quartet tagjaival fog együtt muzsikálni: a Franz Schubert életének legutolsó esztendejében, 1828-ban komponált összegző-összefoglaló kamarazenei remekművet, a C-dúr vonósötöst előadva. E kompozícióról és annak is gyönyörű Adagio-tételéről nem kisebb szaktekintély, mint Kurtág György vallott ekképpen: „Nekem a szépségideálom Schubert Vonósötösének [...] a lassú tétele. Nekem a szépségideálom az, hogy valami gyönyörű.”