Alexander Melnyikov A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Az Erard-zongora a tökéletességnek oly magas szintjét éri el, amely már előre mutat a jövő évszázadba. Lehetetlen leírni, látni kell, hallani, játszani rajta” – írta Bécsbe Czernynek a tizenkét éves fiával Párizsba érkező Liszt Ádám Sébastien Erard új hangszereit dicsérve. A lelkesedés hosszú és gyümölcsöző kapcsolatot szült Liszt és a zongorakészítő család között, de persze semmiképp sem kizárólagosat, mivel korántsem az ismétlőmechanika kifejlesztéséről ismert Erard volt az egyetlen, aki a modern billentyűs hangszerek nagy forradalmának korában újdonságokkal kísérletezett. A bécsi Conrad Graf például, aki Beethovennek is kölcsönzött zongorát, erőteljes, éneklő hangú instrumentumairól volt ismert, amelyek Liszt ostromát ugyan nem feltétlenül állták, de nagyszerűen illettek Schumann és Brahms műveihez, mi több, Chopin is kedvelte őket. Az a zongoratípus azonban, amely végül elég masszívnak és zengő hangúnak bizonyult a kor virtuozitásideáljának szolgálatához, csak a 19. század második felében formálódott ki; mai legismertebb képviselői a Steinway-hangszerek. Alexander Melnyikov Schubert, Chopin, Liszt és Stravinsky műveit felvonultató koncertje így kettős utazásra hív: egyszerre vázolja fel a zongorák és a hozzájuk időben illeszkedő kompozíciók történetét.